A Bhagavad-gītā versmértékének árnyéka

Egy, olyan téma, melyhez kevés pillanatnyilag a forrásanyagom, és csak közvetetten hallottam róla korábban pár gondolatot egy-egy leckében. Kezdjük a lényegi, talán mindenki számára érthető résszel:

Minden nyelv alapja a hangutánzó szavak összetetté tételében rejlik. A kezdeti megértés csupán a látott vagy végzett tevékenységre utaló hangutánzó szavakkal korlátozódik. Később -ez- kibővül az okozatra utaló összetettebb gondolatokra, melyek a végeredmény negatív hatásfokára vagy annak megelőzésére vonatkoztatható szintén hangutánzó szavak csonkolt, de egybeforró szavait hozzák létre. Az élet nem több a védekezésnél, a fenntartásnál és a távozásnál, ezért az eredeti tevékenységek, melyeket testrészeinkkel végzünk igencsak korlátozottak.

Mint látjuk a nyelvi értelmezési szintek a keletkezéstől, a megszűnésig tartó folyamatokra korlátozódnak, az azon kívüliek nehezen, vagy csak szakmai háttérrel értelmezhetők.

Éppen ezért, a csatatéren vers formában elhangzó információk mélysége, a jelenet körülményei, a szereplők felkészültsége ésérzelmi feszültsége együttesen véve erős kontrasztot eredményez a vers ritmusában. A hangzás, a megválogatott szavak és azok többszörös jelentés tömege, pazar tárházat nyit, melyet valóban kimagasló és különleges emberek hozhattak létre.

Mint ismeretes, egy vesző vagy egy adott mondat saját anyanyelvünkön is más értelmet ad, ha azt más hangsúllyal vagy egy másik közegben, vagy ne adj isten egy nem megfelelő befogadó tömegben hangzik el. A nyelvi szerkezetek társadalmi rétegekre vetíthető értelmezési szintjén ellentétes érzelmeket hoznak létre. Például, ha egy adószedő képes olyan írási anyagot létrehozni, melynek hatására egy ember elszegényedik, de akkor is kifizeti a rá vetett szöveg és társadalmi kötelezettség összesített hatására a pénzt, az szomorúságot okoz, de az adószedőnek boldogságot és kitüntetést. Ugyanazon szakszöveg egyik oldalról briliáns, a másik oldalról gyászos.

A törvény betűje a korlátozások, a károkozás okozta javítási útvonalak okán léteznek, a simlisek hajlandók alárendelni magukat minden kitételnek, és arra pályáznak, hogy ahol hasonlót látnak az azzal azonos szövegrészben, azt a helyzetet létrehozzák. Ezek a simlisek előbb vagy utóbb saját csapdájuk gyümölcsét árulják, mint szakértelem, vagy mint tanácsadó iroda. Minden bizonnyal a legszebb tanács, az egésség megörzés, az aggódalom, azért származtatható a csalók országának jegén, mert pont arról szól, amilyen terepen azt használod.

Ugyanilyen értelemben véve a Gíta vers alapú szövege több, általában 3 tudatszinten értelmezhető értéket képvisel. Ezen tudatszintekről olvashatunk a kötőerőkkel foglalkozó fejezet(ek)ben.

A másik megfigyelés a versben szereplő információ makró és galaktikus értelmezésében keresendő. Olyan képileg megjeleníthető verseknél lesz ez szembetűnő, ahol a hallgatóság még gyermekként más értelmezési tartományban veszi fel a vers tartalmi értékeit, mint az, aki az élethosszát tekintve, már azon törekszik, miként odázza el az élet súlyában rejlő eltávolodó lehetőségeket.

Ezt a kettős értelmezési tartományt, festményekkel és történeti kiegészítésekkel lehet feloldani, vagy és párhuzamosan a megértés küszöbéhez le kell menni a megszólítás vagy egy összetett szó használatának elemzéséhez.

idezet.txt

„Az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg Előttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista természetével rendelkeznek.”
B.G.7.14

„Én sohasem nyilvánulok meg a balgák és az értelem nélküliek előtt. Számukra rejtve maradok belső energiám által, így nem tudják, hogy megszületetlen és tévedhetetlen vagyok.”
B.G.7.25

„Óh, Uram, óh, minden misztikus hatalom mestere! Ha úgy gondolod, hogy képes vagyok meglátni kozmikus formádat, akkor kérlek, mutasd meg nekem azt a végtelen univerzális Éned!”
B.G.11.4

„Valóban, mit ne felejtenének el azok, akiknek értelmét az Úr megtévesztő energiája összezavarja? Māyā hatalma olyan erős, hogy az egész világot szüntelen káprázatban tartja. Mindent áthat a felejtés, és senki sem tudja magáról, kicsoda valójában.”
S.B.10.14.44.

Prabhupáda rendszeresen vizsgálja a magyarázataiban a szereplők tulajdonságaira, vagy korábbi tetteire vonatkozó megszólítást. Mint egy becenevet, amit egyszer egy konkrét esemény végkimenetelében kaptunk, úgy szólítja meg egymást a két barát, meghatározva a párbeszéd irányát.

Mint egy igazi szutra, mely a nevek születésének alapjain nyugszik.

• Visszatérve a versmértékre. Elképzelésem szerint a helyes dallamban, ütemben, és kíséretben
• a napszakot figyelembe véve kántált vers megeleveníti személy azonos tartalmát. A személy azonos tartalom alatt azt is értem, hogy bizonyos tartalmak csak jóval később, akár évekkel később fedik fel valódi értelmüket, addig csak egzotikus csengésük, vidám közlésük és végtére is elfedett igazságuk csak a befogadó által megnövekedett élettapasztalat okán – és Kṛṣṇa kegyéből – fedi fel magát.

Egyet érdemes megérteni, a test romlásával, a szervek gyengülésével szemben, már csak belső énünk jelenléte képes elvonatkoztatott jelentés nélküli szempontból élvezetet nyújtani. Viszonylag korai szakaszban, minden tett, lépés ad egy ok okozati tapasztalatot, melynek következtében kialakult szokásrendszer fogja meghatározni életünk jelentős részében végzett addiktív és spontán viselkedésünket. Egyet kell érteni a múlandósággal, és az értelem az egyetlen, amely még akkor is jelen van, amikor a test már sorvad.

Ezt az értelmet lehet táplálni hallással, énekléssel és még számtalan módon, mely létrehoz az elme tükörképén egy történetet, egy gondolatot, egy félelmet, vagy egy útvonalat, mely a boldogsághoz, vagy a megszabaduláshoz vezet.

Éppen ezért a Gíta fejezetei, azokban szereplő ígéretek és kérdések egy-egy életszakaszra, egy konkrét helyzetre, vagy akár az egész világ szerkezetének megértésére irányulnak. Egységes eredményt, megértést akkor kapunk, ha a leírtakhoz kapcsolódó szereplők életét, azokban látható példátlan tetteket tanulmányozzuk és végül még azt is a gyermekein tudtára adjuk, hogy a mindenek felett állók is spontán távoznak, mert a szabad akaratot még Isten sem veheti el.

Nyelvészeti különbségtétel szemléletet alkalmazva, érdemes megkísérelni a beszéd azonosulását az adott terület természeti jelenségeinek sajátosságaival. Egyediséget lehet felfedni a beszélt és alkalmazott nyelv területspecifikus mibenlétének egyetemes síkján, a természeti környezet és születési viszonyok okozta nyelvazonos intellektus mibenlétében.

Ez röviden azt jelenti, hogy a kutya nem csak érti az emberi nyelvet, hanem beszéli is, ha szakadatlanul az emberi társaság jelenlétét élvezheti. Ugyan ez igaz a nemzetek közötti elválaszthatatlan nyelv különbségekre, melyek tartalmaznak egységes értelembe vett azonosságot, de végsősoron az anyanyelv az egyetlen helyesen beszélt nyelv.

A Gíta nyelvezetét empirikus értelemben legitimitástól mentesen vizsgálva, kijelenthető, hogy a versek több értelmezési tartományban szereplő jelentéskörE, anélkül is láthatóvá tehető, hogy az ember nem változtat a vers írott tartalmán, csupán a hangsúly és a felolvasás helyszínén. Mint egy rubik kocka, aminek forgatása közben ugyanazon szó más megértési tartományra hat. Végkövetkeztetés, hogy ezek a mantrák, autistává tehetik az embert, ezért ennek elkerülése érdekében párban vannak, sőt az első szó meghatározza a kapcsolódó vershalmazok összességét.