HARUKAZE!

Jógára leltem a Szigeten

Ha jól csinálom, másfél órán keresztül nincs egy szabad pillanatom, hogy a matracra esett idegesítő szöszt arrébb pöcköljem. :)

Az idei tavasz

Elmúlt a félmaraton. A zarándoklat pedig csak két és fél hónap múlva indul. A pihenés elég fárasztó, úgyhogy addig is valami elfoglaltságot kell találnom, természetesen a szintentartó futások mellett. Az üresség természete meg már csak olyan, hogy megtöltődik, akárcsak a kátyú eső után. Az idei tavasz szokatlanul hosszúra nyúlt. A fák, bokrok sem egyszerre nyíltak, hanem szép sorjában borultak virágba, de heteken át. Elsőnek az aranyesők, babarózsák, aztán a barack, körte és cseresznyefák. Mostanra pedig az orgona, mint az évszakot záró királynő.

Én is hű maradtam zen-es nevemhez, mint Harukaze, azaz Tavaszi szél igencsak megkavartam magam körül a levegőt. Impulzusokból nem volt hiány, így ha akartam volna se tudtam volna lecsendesedni. Mostanra viszont ahogy a természet is kezd a színkavalkádból egységes zölddé válni, úgy szelidül bennem is az örvény. A növekedésbe fektetett energia nem lett kevesebb, csupán már nem a virágokat táplálja, hanem szinte észrevétlenül hozhat egyre több levelet. Így hát, míg nem ér ide a nyár, kicsit nyugodtabb, befelé figyelős elfoglaltságokat keresek. A lehetőségek pedig épp a megfelelő időben adódnak. Nem is kell messzire mennem hozzá, csak a Margitszigetre.

Másfél órán keresztül nincs egy szabad pillanatom!

Szabadtéri 108 Napüdvözlet

Megfelelő időben!

Mindig is szimpatizáltam az ashtanga jógával. Kellően dinamikus, némi erőnlétet igényel, és mivel a légzés figyelés tudatos és ütemes alapeleme, ezért folyamatos koncentrációt kíván. Ha jól csinálom, másfél órán keresztül nincs egy szabad pillanatom, hogy a matracra esett idegesítő szöszt arrébb pöcköljem.:) Ilyen jógára leltem a Szigeten vasárnaponként délelőtt, a nagyréten egy hatalmas platánfa alatt. Közel harmincan gyűltünk össze lelkes gyakorolni vágyók. Utána pedig páran még jó ideig beszélgettünk elfogyasztva otthonról hozott szendvicseinket.

Aztán átsétáltam a zenélő szökőkúthoz egy délutánra meghirdetett csoportos szemlélődős csönd ülésre. Már második vasárnapja mentem ki, de vagy nem találtam meg a szervezőket, vagy ők nem jöttek el.:) Ez persze semmit nem vont le az esemény értékéből, mivel úgysem szóltunk volna egymáshoz. Persze motiválóbb a szangha ereje (közösség, barátok az úton), de mint aktív zen gyakorló, hamar túlléptem a helyzeten. Nézelődni is volt mit, mert egy hahota csoport betöltötte a teret, és amikor a szökőkút zenélni kezdett, spontán táncba kezdtek a vizijáték körül. Magában ezért megérte ott lennem, hogy sikerült megörökítenem ezt a pillanatot.

Van kérdésed?

Kattints az arcképre!

Hotline +36 30 399 3130
Astanga tanfolyam kezdőknek: 2019. február 3.