Túlvilági életem során megértettem mit jelent a mennyország! Most hald hát tőlem:

A hátán szakad bele az emberbe a görnyedés!

A menyországot az ének-zenei kotta jelenti, ahol minden hang abból a túlvilági éterből száll alá, mely szétszórt, de egységessé kovácsolja a lelket.

Cselekedetnek minősül harcolni a vallásos elvekért, de elhatározás szükséges az előírt kötelesség kettős világában elfogadni a váratlan fejlődést és a bántó jelentéktelen hatalom által létrehozott tétovázás szilárd jelenlétét.

A legfontosabb jó tanács - és egyben cselekedet -, hogy a cselekvésre, annak megkezdésére készülő ember, ne gondoljon a halál állapotára. Ahogyan egy hangvilla megrezegteti (és ennek elvének mentén tisztítja) a fülben jelenlévő vizet, úgy a gondolatok irányítják a cselekedetet. A harc az anyagi függetlenség irányába, a világi kiszabadulás képének imádata képessé teszi az embert a váratlan fejlődésre, de a következmények a megtévesztő mennyei bolygóra vezetnek. A több több-bolygós rendszerek ésszerű magyarázataiban látatható a világ színvilágának végtelensége, de érteni kell, hogy, ezek a szorgos kezek szülték meg az igényt a fösvénység oltárának eltávolítására. Ez a gondolat ma is él!

Amikor félelem ébred, a munka okozta szenvedéstől, a vallásos elvek megvédenek a szomorúság, a veszteség és a hanyatlás égre tekintő, emberhez nem méltó égi arcától, amely mindenki felett ott van akár nem méltó akár a Tiszató medréből látatjuk ezt.

A közömbösség a hallás útján járul a szív gyökerének fájdalmához, melynek kapujában a beszéd és az előre nem meghatározható cselekedetek érkezése nyomán tisztázatlan annak szilárd szándéka.

Az érzékek fékezhetetlenségének kettősége megállapodik, az élettől kapott ajándékának szeretetében. Az ember elállhat a tettektől, de mikor ízt tapasztal, az a tudatára hat és képtelenné válik a csöndre vágyás isteni tudatának elrejtésére. A fogak fülben megjelenő hangzatos vibrációja a biztosítéka, hogy az ami nem oda való azt ne tegye az érzékkielégítés tárgyába, a testbe! Bhagavad-gītā 2. 53.

Elutasítani a hallást, mikor az minden érzék kapujának tárházát nyitja meg, mély értelembe vett pokolban gyökeredzik. A tétovázás, a megingathatatlan nyereségre vágy egyetlen velejárója, az értékek védelme. A hatalom 10 következményének kitalációi csupán a 10 égtáj jellegét - és szükségszerűségét - támasztják alá. A siker és a kudarc tárháza, ezért és mindenek fölött, az emberhez méltó viselkedés megingathatatlan törekvésében található, minden ami efölött van ingatag, és ami ez alatt van az szilárdan a fösvénységben gyökeredzik. Bhagavad-gītā 2. 61.

Dühöt szül a győzelem! A felszabaduló erő, mely a RENDÍTHETETLEN értelem győzelméből származik, kettős! Egyrészt a győzelem az érzékek felett azért volt lehetséges, mert az érzékek kivoltak elégítve, a harc azért keletkezett, mert az ember elállt a tettektől, mert azon terepen kellett tevékenykednie, ahol a fösvénység sem volt képes szántóföldet ekézni. Az érzékek működéséhez szükség van a vágyban rejtőző ébredő erőre, de a mámor, hogy ez örökké tart a várakozás sikeres átvészelésével párosul. Bhagavad-gītā 2. 55.

A fentiek okán és következtében a világ az illúzió tárháza, nem tudjuk és nem is vagyunk képesek a következő sikerünkhöz vezető utat datálni, de az éhségből származó düh elkerülése végett a test létrehozza az emlékezet zavart. Minden étkezéskor, annak táplálékának feldolgozásakor a testi funkciók nem a megszerzés irányába törekszenek, hanem a betevő szabályzott elosztásán munkálkodnak. Ekkor olyan ellenszenv alakul ki az újabb világi ragaszkodás kialakítására, mely az önvédelem egyetlen miértjének kapujában is megállja a helyét. Bhagavad-gītā 2. 64.

idezet.txt

अदीनलीलाहसितेक्षणोल्लसद्-
भ्रूभङ्गसंसूचितभूर्यनुग्रहम् ।
ईक्षेत चिन्तामयमेनमीश्वरं
यावन्मनो धारणयावतिष्ठते ॥ १२ ॥
adīna-līlā-hasitekṣaṇollasad-
bhrū-bhaṅga-saṁsūcita-bhūry-anugraham
īkṣeta cintāmayam enam īśvaraṁ
yāvan mano dhāraṇayāvatiṣṭhate
Synonyms
adīna — very magnanimous; līlā — pastimes; hasita — smiling; īkṣaṇa — by glancing over; ullasat — glowing; bhrū-bhaṅga — signals of the eyebrow; saṁsūcita — indicated; bhūri — extensive; anugraham — benediction; īkṣeta — one must concentrate on; cintāmayam — transcendental; enam — this particular; īśvaram — the Supreme Lord; yāvat — as long as; manaḥ — the mind; dhāraṇayā — by meditation; avatiṣṭhate — can be fixed.

Translation
The Lord’s magnanimous pastimes and the glowing glancing of His smiling face are all indications of His extensive benedictions. One must therefore concentrate on this transcendental form of the Lord, as long as the mind can be fixed on Him by meditation.

Az Úr kedvtelései, amelyek nagylelkűségéről tanúskodnak, valamint mosolygó arcának ragyogó pillantásai mind végtelen áldásának jelei. Az embernek ezért az Úr e transzcendentális formájára kell koncentrálnia mindaddig, amíg az elmét a meditáció segítségével Rá tudja rögzíteni. Śrīmad-Bhāgavatam 2. 2. 12.

यावन्न जायेत परावरेऽस्मिन्
विश्वेश्वरे द्रष्टरि भक्तियोग: ।
तावत् स्थवीय: पुरुषस्य रूपं
क्रियावसाने प्रयत: स्मरेत ॥ १४ ॥
yāvan na jāyeta parāvare ’smin
viśveśvare draṣṭari bhakti-yogaḥ
tāvat sthavīyaḥ puruṣasya rūpaṁ
kriyāvasāne prayataḥ smareta
Synonyms
yāvat — as long as; na — does not; jāyeta — develop; para — transcendental; avare — mundane; asmin — in this form of; viśva-īśvare — the Lord of all worlds; draṣṭari — unto the seer; bhakti-yogaḥ — devotional service; tāvat — so long; sthavīyaḥ — the gross materialist; puruṣasya — of the virāṭ-puruṣa; rūpam — universal form; kriyā-avasāne — at the end of one’s prescribed duties; prayataḥ — with proper attention; smareta — one should remember.

Translation
Unless the gross materialist develops a sense of loving service unto the Supreme Lord, the seer of both the transcendental and material worlds, he should remember or meditate upon the universal form of the Lord at the end of his prescribed duties.

Amíg a durva materializmus követőjében nem ébred fel a vágy, hogy a Legfelsőbb Úr, a transzcendentális és az anyagi világok látója szerető szolgálatát végezze, addig előírt kötelességeinek végrehajtása után az Úr univerzális formájára kell emlékeznie, azon kell meditálnia. Śrīmad-Bhāgavatam 2. 2. 14.

Ezért és minden végkövetkeztetés jelenét igazoló módon, a felejtés az egyetlen út a békéhez. A jelenre összpontosító ember elragadja az újabb helyes tettekre irányuló törekvés, mely határidővel dolgozik, mert a korgó gyomor jelez a fortyogó düh érkezésének szükségességéről, amit az elme erős fogszorítással képes végletesen jelezni. Bhagavad-gītā 2. 67.

Egyszer az igyekezet és a zavar kézen fogva táncoltak az éjjeli benső vényben a bölcs házában. A kívánságok szakadatlan ruhája tekintett az igyekezet mozdulatlan ablakán a folyóra, ekkor az állandóan töltődő óceán békét kért. Bhagavad-gītā 2. 70.

A gondolat, miszerint a szakadatlan ruha az óceánt birtokolja téves, éppen ezért minden élőlény, aki az életet a test jelenlétével köti össze téves úton jár. Mindenki minden tekintetben különbözik az ember által alkotott, a természet által kínált körülményektől, teste elhagyásakor végül megkülönböztethetővé válik korábbi állapotától, képessé válik egy másik birodalomba távozni! Bhagavad-gītā 2. 72.

Vigyázz a veszélyre, mert az létezik!

Akinek nem nyújt élvezetet az evés, az koplaljon, akit zavar az élet, az ne várja az öldöklőt, mert az belül született és nem hall meg soha! Bhagavad-gītā 2. 52.

Puruṣottama, Acyuta, Narasiṁha, Trivikrama, Hṛṣīkeśa, Keśava, Mādhava, Aniruddha, Pradyumna, Saṅkarṣaṇa, Śrīdhara, Vāsudeva, Dāmodara, Janārdana, Nārāyaṇa, Hari, Padmanābha, Vāmana, Madhusūdana, Govinda, Kṛṣṇa, Visnumūrti, Adhokṣaja és Upendra. Śrīmad-Bhāgavatam 2. 2. 8.