Első találkozásom a jógával
A megszokottnál élénkebbek voltak a színek, az addig egyhangúnak tűnő környezet végre más oldalát mutatta.
Én voltam az egyedüli fiatal
Próbálok visszaemlékezni, hogy pontosan hány évvel ezelőtt volt, mikor életem első jóga foglalkozására elvetődtem. Az évszámra nem emlékszem, kb.14 évvel ezelőtt történt - főiskolás éveim alatt. Egy vidéki városban jártam főiskolára, ahol a kollégium tornatermében, szombat délutánonként, egy idősebb hölgy jógaórákat kezdett tartani. Ahogy meghallottam a lehetőséget, hogy bárki mehet, rögtön tudtam, ki fogom próbálni. Világ életemben vállalkozó szellemű ember voltam, akit nagyon sok minden érdekel, és nyitott minden újdonságra.
Akkor már az aktív versenytáncos életemnek vége szakadt. A mozgást elvétve néhány tánc fellépés, és a rendszeres aerobik órák jelentették számomra. A jóga újdonság volt. Bátortalanul jelentem meg, és azonnal ki is derült, hogy én vagyok az egyedüli fiatal. De ez nem volt zavaró, mert mindenki nagyon kedves volt, és szeretettel fogadtak. Először nagyon új volt, és szó mi szó, hogy is mondjam, hát.... furcsa. Állandóan belégzés-kilégzés volt, és elképesztően sok mindenre kellett figyelni.
˘Folytatásért görgess a kép alá.˘ Ibolya néni
Elsőre annyi információ hangzott el, hogy nagyon elfáradtam, annak ellenére hogy mindig rendszeresen mozogtam. Nem is igazán fizikailag volt fárasztó, hanem mentálisan. Annál is inkább, mivel Ibolya néni - az oktató - általában két,- két és fél órás foglalkozásokat tartott. Az első 1-2 alkalom a lázas figyelem állapotában telt. Minden héten ott voltam, rögtön az első óra után, éreztem, hogy jövő héten is ott leszek, és azt vettem észre, hogy már tűkön ülve vártam mindig a következő alkalmat. Ibolya néni egy nagyon aktív hölgy volt, és mindent meg tudott csinálni, amiről beszélt. Nemcsak az ászanákat. Hanem aszerint is élt, amit tanított. Hiteles volt. Hajnalban kelt, és munkába menet előtt minden nap jógázott. Mondta, hogy neki ez már az élete része, nem tudna nélküle élni. Nagyon megkedveltem, az összes órája élmény volt.
Pár alkalom után azt éreztem, hogy jógaóra után, mintha más lenne a világ. Még levegőt venni is könnyebb volt. Élénkebbek voltak a színek, mintha a megszokott, addig egyhangúnak tűnő környezet, kicsit más oldalát mutatta volna. Először nem értettem, hogy mi történik. Hogy lehet, hogy jógaóra után, ilyen jól érzem magam? Mikor tudatosítottam hogy ez a jóga hatása, onnantól egy alkalmat sem hagytam ki.
Végre egy fiatal kislány
A kedves, idős hölgyek mindig örömmel fogadtak, mondogatták, hogy de jó, végre egy fiatal kislány is van, aki rendszeresen jár jógázni. Elvétve volt rajtam kívül csak egy-egy fiatal résztvevő, de én voltam az egyetlen kitartó, többnyire a fiatalokat nem kötötte le a jóga. Persze engem is csak azután, hogy rájöttem, nagyon kell figyelni Ibolya nénire végig, nagyon kellett koncentrálni, és a be- kilégzésekre figyelni.
Az óra részét képezték pránajáma gyakorlatok is (légzőgyakorlatok), valamint egy hosszabb meditáció, befejezésül. Mindig ugyanaz volt a meditáció előtti relaxáció szövege, és szerettem hogy egy idő után már tudtam mit kell csinálni. A bemelegítő gyakorlatok is ugyanazok voltak minden óra elején, amikből bevallom őszintén, néha még a mai napig előveszek egy-egy mozdulatsort az óráimon.
Az otthonom ott van, ahol a matracom van!
ismeretlen szerző
Hálás vagyok
A főiskola elvégzése után egy hosszabb szünet következett a jóga gyakorlásomban, mire az Astanga Vinyásza Jógával találkoztam. Teljesen nem maradt el a köztes években sem a jóga, otthon dvd-k segítségével gyakoroltam. Volt egy kedvenc dvd sorozatom, amiben egy ázsiai lány jógázott. Kitartóan váltogattam a három dvd lemezemet a lejátszóban.
A mindennapi gyakorlást csak akkor tudtam megvalósítani, amikor az Astangával találkoztam, mert ez a jógastílus segített ebben. Már az első jógaoktató is, akivel az életemben találkoztam, arra bíztatott, hogy minden nap gyakoroljak. Hálás vagyok neki. Szeretnék még nagyon sokáig annyira lelkes és energikus maradni, mint amilyen Ő volt akkoriban, és olyan elszántsággal buzdítani mindenkit a mindennapi jógázásra, ahogyan ezt annó Ő tette.
Elkezdtem otthon is gyakorolni
Egy idő után elkezdett egyre hosszabban kitartani az az érzés, amit kezdetben csak jógaóra után éreztem pár óráig. Sőt, elkezdtem otthon is gyakorolni, mert kevésnek tűnt a heti egy alkalom. Annyira vonzott annak a "jó állapotnak" az elérése, amit a jóga adott, hogy Ibolya néni által osztogatott papírokból, nekiálltam otthon is a gyakorlatoknak. Esetlennek tűntem önmagam előtt is, de gondoltam, semmi baj, majd belejövök. Az otthoni gyakorlás nem volt olyan felvillanyozó, nézni kellett állandóan a papírt, de követtem az útmutatásokat, a minimumra próbáltam szorítkozni, és aztán hamar eljött az az idő is, mikor már az otthoni gyakorlásom is adott némi sikerélményt.
A mai napig megőriztem azok közül a papírok közül egyet-kettőt. Heti 2-3 alkalommal jógáztam, és ez az időszak nem tartott tovább egy-másfél évnél. De az emlékét megőriztem. Leginkább az élmény maradt meg, az, hogy a rendszeres gyakorlás által csökkent a mindennapi feszültség szintem, és felemelő érzést éreztem, mondhatni boldogságot.