Sérüléssel gyakorolni? Igen!

Természetesen sok függ a sérülés típusától. De a lényeg, hogy a gyakorlás folytonossága ne szakadjon meg. Ez a mielőbbi gyógyulásunk érdeke.

Saját élmény

Saját történetet osztok meg. Szombaton megsérültem. Meghúztam a derekam (igazítás közben). A gyakorlásom alatt már nem igazán szoktam sérülni, és igazítás közben is mostanában már nagyon ritkán. Nem is emlékszem mikor történt ehhez hasonló eset utoljára, talán 3 éve, de ennek a történet szempontjából most semmi jelentősége nincs.

Erős nyilalló fájdalmat éreztem - az ágyéki gerincszakasz valamelyik kis szalagja meghúzódott. A fájdalomnak ez a fajtája nem túl jó jel, az, hogy nem örültem neki, az enyhe kifejezés. Óra után rögtön megnéztem mennyire tudom mozgatni, akkor még nem érzékeltem a probléma súlyosságát, sokkal inkább estére, amikor az egész napos jövés-menésből hazaértünk, és megnéztem, hogy vajon mekkora a baj. Már nem tudtam megérinteni a talajt, hajlított térddel sem. Gyakorlatilag járni is nehezemre esett.

Saját élmény

Másnap reggel a szokásos időben nekiálltam a gyakorlásomnak. Az első Napüdvözletnél kisterpeszben, hajlított térddel tudtam a kezem ujjait a talajhoz érinteni. Nagy nehezen letettem a kezem, és hátraléptem térdelőtámaszba, és kicsit beleengedtem a medencémet. Aztán próbáltam kinyújtani a térdem Lefelé néző kutyában – nem ment. A sarkam sem ért le. Jött a következő kör. Abban már térdelőtámaszból egy kis karhajlítás után, fel tudtam magam tolni Felfelé néző kutyába, lennt volt még a térdem a talajon. A harmadik körtől tudtam elemelni a térdem Felfelé néző kutyában, és kb. a negyedik körben tudtam nagyon lassan kinyújtani a térdem, és letenni a sarkam Felfelé nézőben.

Minden mozdulat a szokásos egy légzés helyett 3-4 légzés alatt sikerült. Szurja namaszkára B-ben az előre lépés Vírabhadrászanába volt a legnagyobb kihívás. Három légzés alatt kb. előretuszkoltam a lábam a kezem közé, és Lefelé néző kutyából is hasonló volt a helyzet az előre lépéseknél. Három-négy csoszogó lépéssel sikerült előrejutnom.

Mindeközben nagyon-nagyon mélyen, és a szokásosnál kicsit hangosabban lélegeztem. Hogy egyáltalán meg tudjak mozdulni. Amikor valami fáj vagy sérült, akkor különös figyelmet érdemes a légzésre fordítani. Érdemes kihasználni az időt, ami ilyenkor adatik, mert máskor úgysem szánunk rá elég időt. Ilyenkor viszont muszáj, és tényleg megtapasztalható, hogy az Astanga Vinyásza Jógának is a légzés a lelke. Ez a kulcs.

Minden sérülés olyan nagy ajándékot tartogat, csak győzzük felismerni! A derékhúzódásom utáni másnapi gyakorlásom további része úgy nézett ki, hogy a félsorozatot gyakoroltam, azt is rövidítve. Az ászanákhoz csak valami hasonlót tudtam produkálni. Semmi köze nem volt a mozdulataimnak ahhoz, ahogyan egyébként gyakorolni szoktam. Ez egy rendkívüli megtapasztalás. Erőt lehet meríteni az ilyen gyakorlásokból, mert igazán felemelő, mikor 30-40 perc után már tudtam keresztezni a lábam, és nehézkesen igaz, de hátra tudtam lépegetni egy vinyászában.

Közben a mély és hangos légzésre figyeltem, és a bandhákra. Fordított pózok egyáltalán nem mentek, helyette hanyatt fekve kicsit átmozgattam a derekam lazán. A fejenállás előkészítése is nehéz volt, nem tudtam megemelni a lábam. A lótusz ment. Végül még 15 percet pránajámáztam. Uddzsáji és váltott orrlyukú légzéssel lélegeztem.

Természetesen nem lett sokkal jobb rögtön aznap. Másnap is nekiálltam hasonlóan az előző napi rehabos üzzemmódban ment az első pár köz napüdvözlet, de utána már csak 1-2 plusz légzést kellett beiktatnom. Rövidített sorozatot gyakoroltam, de még mindig nem sok köze volt a mozdulataimnak a megszokottakhoz, a gyakorlás ritmusáról természetesen nem is beszélve. Továbbra is a légzésre figyeltem, és a bandhákra. Másnap már ment nagy nehezen a gyertya és az eke is (behajlított térddel).

Nem mondom, hogy nagyon örülök ennek a sérülésnek, de lehet élvezni ígyis a gyakorlást. Olyan minőségi légzéssel és bandha munkával lehet aprólékosan koncentrációt fejleszteni ilyen esetekben, hogy igazán nem éri meg elkeseredni. Mindig tekintsünk úgy a fájdalomra vagy sérülésre, hogy valamit segít megérteni, megélni, megtapasztalni, sőt megvalósítani. Kicsit vicces is, hogy az ember, önmagától milyen messze van ilyenkor, a megszokott rutin mozdulatok sincsenek meg. Ez egy kicsit más állapot, de mindig van mit gyakorolni, és ilyenkor is bőven van mire figyelni. Ha meg sem tudunk valami miatt mozdulni a fájdalomtól, akkor is lehet pl. a légzésünkre figyelést gyakorolni, és elmében jógázni egy kicsit 

„ Ha a mély légzés létrehozza az idegrendszer nyugalmi állapotát, akkor a légzés egyfajta érzéstelenítőszerré válik, megelőzi a sérüléseket, valamint növeli az erőt és a hajlékonyságot.”

Kino MacGregor

Másnapra sokkal jobban lettem. Az első nap még kínlódás volt, másnap már éreztem, hogy sokkal jobb a helyzet. Nagyon fontos, ha mozdulni tudunk, muszáj mozdulni, kötelező! Ez a mielőbbi gyógyulás érdeke. Persze nagyon óvatosan, és nagyon gondos figyelemmel, fegyelmezetten. Mondjuk, sérüléssel nem is lehet máshogy. A prána átmozgatása a finomfizikai testben rendkívül fontos, hogy minél hamarabb visszaálljon az egyensúly.

A folytonosság a siker egyik kulcsa!

Fontos, hogy minden nap gyakoroljunk. A folytonosság a siker egyik kulcsa. Valamit mindig lehet tenni, a gyógyulásunk, jobbulásunk érdekében. Én sokszor elmondtam már, hogy mélyen hiszek az Astanga Vinyásza Jóga gyógyító erejében, és most is igazolást nyert ez a mélyen gyökerező hitem. Két nap alatt történt meg a gyakorlásom segítségével az, ami min. egy hétig eltartott volna, ha nem gyakorlok. Olyan jelentős javulás állt be a derékfájásom állapotát illetően, hogy harmad napra már nem is látszik a járásomon, hogy megsérültem. És a fájdalom is jelentős mértékben csökkent. Azért kicsit még lassabban mozgok, az igaz, de ennek is van kedvező hatása. Minek folyton rohangálni, nem igaz? :-)

Kérdésed van, információra van szükséged?

Kattints az arcképre! (chat)

KAPCSOLAT: +36 30 399 3130
Eseménynaptár 2019