A méltóságos narkotikum meditáció és annak következménye:
„Légy türelmes, és térj most haza! Ne légy őrült! Hamarosan képes leszel átkelni az anyagi létezés óceánján.”
Minden kézen fekvő dolog egyszer megváltoztatja formáját, a változás történhet gondolati szinten, mely leköveti a természet törvényeit, de történhet ennek ellenkező irányába is, mely nem hoz létre valós változást. Śrī Caitanya-caritāmṛtamadhya.16.237.
A meditációt átitat egy bizonyos formára irányuló, megismételhetetlen kapcsolati változást okozó gondolkodásmódot. A formákkal, tárgyakkal, embertársainkkal formálódó kapcsolat állandó változása igényli a rendszeres felügyeletet, és végtére is kikényszeríti, annak hasadását. Bhagavad-gītā11.8.
A képzet tudat elsőként megtervezi, majd végrehajtja kötelességét, de figyelembe veszi a mulandóság okozta egyedi bánásmód küszöbértékeit. A fiatal kor érdemi figyelme a mulandó kor okozta károkból megtanult szegekből érdemet formál. A világi ember képes a távozást erénynek, az érkezést botránynak titulálni. A társadalmikapcsolatok alakulása kezdetben a tettek, később a tisztelet és a szorgalom jegyében alakulnak. Az öregedés okozta nehézségek, a környezettől való leválás és végül a méltóság elvesztése, olyan probléma, mely a megnyilvánulás minden szintjén képes ártani, átfaragni a jelent, újabb irányt mutatni a holnapnak.
Az elképzelt valóság azzá válik, amit az idő és a hely teremtése megenged!
A környezettől való visszavonulás, az elzárt terek, a távolodás, a látottak és hallottak feledése okoz egy képtelen, a valóságtól kreatívan, vagy szörnyen elrugaszkodott világképet. A megbúvó gondolat foszlányok, hibás irányokat tartalmazó kifejezések, ezek összessége beláthatatlan célt tévesztett jelenléte a tudatban, mindenki számára ismertek. Ezen tisztázatlan örök gondolati sziget számtalan módon képes felülkerekedni a valós stabil tudaton. Mindennek az alapja a szociális étel, melyet a szájon át, vagy a társulás okozta társadalmi közegen át teszünk a testbe. Miként változtatjuk a körülményeket, úgyszint változtatni kell a tudati hozzáálláson. A hibás eredmény egy újabb kör jelenléte estén javítható.! A hibás gondolkodás okot ad, egy rendezett alakzat, formavilág és tanító körülmény felvételére, annak mély értelemben vett befogadásának megfontolására.
Kisemmizett tükörkép:
A jelképek minősített értékének használata ez esetben is vízválasztó, akár legyen az valós, akár legyen az a meditáló közvetlen, vagy elérhetetlen közelében jelen. Minden gondolat, minden alkalommal meghazudtolja a világot, minden tévesen használt jelkép egy eltévedt életút mintázatát tovább torzítja, mint ahogyan a meditáció, az elmélkedés, vagy átfogalmazva bolyongás egy nemlétező világ képzelődésének tükrében. Az összetett jelképrendszerek őrzői festményeken láthatók. Kezdetben az ember csupán a szituációt képes érteni, de a minden tekintetben testet és annak állapotváltozására utaló változásokat, csupán csak idővel, a jelképek életkorhoz fűződő átalakult világában képes az ember saját és a világhoz fűződő viszonyában látni és láttatni. Persze a látottakhoz igazitani a múlt történéseit a jelképek helyes arányos és illedelmes idomos helyének használatával, illendő, ha a kezed is engedi, nem csak a képzeleted. Ha nincs más pajzsod, nézd meg lakhelyed "vigoare" címerét. Bhagavad-gītā2.2.
A meditáció tudományának kétfaktoros ajándéka lehet:
egyrészt a valósághoz közelítő,
másrészt a valóságtól oly mértékben elrugaszkodott, ami hormonális szinten képes kiváltani narkotikumot,
Az ismeret tanítható, mely képessé teszi a meditáló felkészültségét, annak körülményeinek biztosítását, a gyakorlati módozatok alkalmazhatóságának felismerését, és végül az érdemi napi meditáció fenntartható állapotának képességét. A vaisnava tudomány szerint legkiválóbb az aki, aktívan a felső lelket szolgáló állapotra törekszik, akár legyen az tett, vagy a tettektől való eltávolodás, vagy akár a tettekre felkészülés.
A meditáció tárgyától való eltávolodás, a gyakori elmebeli üresedés okoz egy félelem alapú kapkodó természetet, mely gyakran szeretné eldobni, de egyben szeretné megtartani a tudat okozta nehézségek, gyengeségek, megváltoztathatatlan arányát. Kétséges mindent jól látni. Jól érteni ugyanaz, mint jól cselekedni, és végül egy újabb sikeres napra ébredni, az elméd és intelligenciád állapotára rálátni, ugyanazon értelem teszi, mint aki vagdalkozni mer és teszi azt, érthetetlen módon. Bhagavad-gītā4.9.
A természet alkotta ember szépségén, annak erényes tettein, az Isten alkotta állandóság örök érvényű jelenlétén meditálni, kétségtelenül erényes tudatot, kifinomult ízlést hoz létre. Ezt a jelenlétet a szív kapujába, az elme tükrében, a mulandó emlékek magjában és végül a jelenlévők tiszteletében kell látni. Ezen látásmód tanulható, csupán hosszasan kell egy festményen,
egy arra alkalmas szobron,
vagy egy természetes helyen tudatunkat örökérvényű maggal felruházni, ezen magot minden nap öntözni és helyzettől függően állandóan a lélek örök oltárán: a szem tükrében tartani.
śrī-viśvarūpa uvāca vigarhitaṁ dharma-śīlair brahmavarca-upavyayam kathaṁ nu mad-vidho nāthā lokeśair abhiyācitam pratyākhyāsyati tac-chiṣyaḥ sa eva svārtha ucyate
śrī-viśvarūpaḥ uvāca—Śrī Viśvarūpa mondta; vigarhitam—elítélt; dharma-śīlaiḥ—olyan személyek által, akik tisztelik a vallásos elveket; brahma-varcaḥ—a brahminikus erőnek vagy képességnek; upavyayam—elvesztését okozza; katham—hogyan; nu—valóban; mat-vidhaḥ—egy olyan ember, amilyen én vagyok; nāthāḥ—óh, urak; loka-īśaiḥ—a különféle bolygók uralkodóinak; abhiyācitam—kérését; pratyākhyāsyati—visszautasítani; tat-śiṣyaḥ—aki tanítványuk szintjén áll; saḥ—az; eva—valóban; sva-arthaḥ—valódi érdek; ucyate—mondják.
Śrī Viśvarūpa így szólt: Óh, félistenek! Noha a papi méltóság elfogadását kedvezőtlennek tartják, mert azzal jár, hogy az ember elveszti mindazt a brahminikus erőt, amelyre addig szert tett, hogyan tagadhatná meg személyes kéréseteket egy olyan ember, mint én? Mindannyian az univerzum kiváló irányítói vagytok. Tanítványotok vagyok, és sokat kell tanulnom tőletek. Éppen ezért nem utasíthatlak vissza benneteket. Saját érdekemben bele kell egyeznem javaslatotokba.
MAGYARÁZAT: Egy képzett brāhmaṇa feladata a paṭhana, a pāṭhana, a yajana, a yājana, a dāna és a pratigraha. A yajana és a yājana szavak azt jelentik, hogy a brāhmaṇa az emberek papja lesz, hogy felemelje őket. Aki vállalja a lelki tanítómester szerepét, az semlegesíti a yajamānának, annak az embernek a bűnös visszahatásait, akinek nevében a yajñát végzi, ezért a pap vagy a lelki tanítómester korábban végrehajtott jámbor tetteinek eredményei lecsökkennek. Ez az oka, hogy a művelt brāhmaṇák nem fogadják el a papi feladatot. Viśvarūpa azonban, aki egy rendkívül művelt brāhmaṇa volt, mégis a félistenek papja lett, mert mélységesen tisztelte őket.
Az imperszonalisták nagyobb hangsúlyt fektetnek az arūpam szóra. Ez az arūpam azonban nem személytelen. Csupán arra az örökkévaló, gyönyörrel és tudással teli transzcendentális formára utal, melyet a fentiekben idézett Brahma-saṁhitā ír le. A Śvetāśvatara Upaniṣad más versei (3.8-9) szintén alátámasztják ezt:
vedāham etaṁ puruṣaṁ mahāntam āditya-varṇaṁ tamasaḥ parastāt tam eva viditvāti mṛtyum eti nānyaḥ panthā vidyate 'yanāya yasmāt paraṁ nāparam asti kiñcid yasmān nāṇīyo no jyāyo 'sti kiñcit vṛkṣa iva stabdho divi tiṣṭhaty ekas tenedaṁ pūrṇaṁ puruṣeṇa sarvam
„Ismerem azt az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki transzcendentálisan a sötétség minden anyagi felfogása fölött áll. Egyedül az szabadulhat ki a születés és halál kötelékeiből, aki ismeri Őt. E Legfelsőbb Személyről szóló tudáson kívül nem vezet más út a felszabaduláshoz.”
„Nincsen magasabb rendű igazság, mint Ő, mert Ő a legfelsőbb. Kisebb Ő a legkisebbnél és nagyobb a legnagyobbnál. Olyan Ő, mint egy csendes fa, s beragyogja a transzcendentális világot, s miként a fa terjeszti szét gyökereit, az Ő mindenhová eljutó energiái is szétáradnak.”
Ezekből a versekből az ember levonhatja azt a következtetést, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazság az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki számtalan anyagi és lelki energiája révén mindent áthat.
A Hare Krisna mozgalom feltörekvő nem vallásos családból származó, avatásra nem alkalmas tagjai, ezért örökké az Úr (AZ ISTEN) valamely kedvező kedvtelésein meditálnak, hogy elérjék azt az előnyös elfogadott társadalmi- tudati helyzetet, ahol a tiszta szó mindennél többet ér, az örök érvényű igazmondás, olyan mint a lakhelyhez közeli mindennapi forrásvíz és a tisztelet okozta melegség a téli hónapokban is a Hawaii templom örök emlékét tudja felhozni, akár a sötét erdőben rekedtek számára, akár a tiszta életűeknek egyaránt. Śrīmad-Bhāgavatam6.7.35.
Könyves András BHF Teológus szak Budapest 2024.03.18.