A MEDITÁCIÓ eszköz vagy lehetőség?

Klasszikus értelemben vett meditáció az a testhelyzet és körülmény, amikor mozdulat nélkül a jelentől elvonatkoztatott valós vagy elképzelt eseményeket tudunk az elme tükrén szinte megszakítás nélkül megélni.

Az élmény melyet a nyugalmi állapotban végzett agyi munka tud adni felbecsülhetetlen, hiszen ezek a pillanatok szülik az aha élményeket és végtére is a tudatnak is szüksége van kiteljesedésre.

Természetesen tevékenység végzésekor is jelentkezhet a meditációnál tapasztalt kettős vizualitás, mely a pillanatnyi élményt és az elképzelt valóságot ötvözi. Gyakori a jóga, a sport vagy a szabadidős tevékenységek végzésekor tapasztalható boldogság érzéssel ötvözött megnyugtató és felemelő gondolatok megjelenése, megélése.

Az élsportban gyakori ez az élmény, főleg a holdpont elérésekor felszabaduló védelmi hormonok időszakában. Aki egyszer megtapasztalta a kisimított rendezett, akár túlszínezett gondolatok erőteljes hatását, az még a legnagyobb terhelés közepette is azt várja, hogy a flow élmény mikor árasztja el a pillanatnyi tevékenységet.

Jellemzően a meditációt ülő vagy fekvő helyzetben végzik, egy úgynevezett befelé fordult állapotban. Ennek elérésére külső vagy belső irányított gondolatokat használnak (gyerekkorban mesék), melyeknek legkézenfekvőbb metódusa a légzésre figyelés. A tradíció szerint mantra ismétlésével is el lehet érni a gondolatok egyenletessé tételét, melyek végül a mantra kiejtésének hatására beülnek a szív kapujába és kifejti ott jótékony hatását.

Megérzéstől a tettekig vezető útig:

A félresöpört, elnyomott vagy csak éppen felgyülemlett félig megemésztett megérzések feldolgozásához idő kell. A felkutatandó területeket meditáció közben akár külső vagy belső irányított gyakorlatokkal lehet megoldani. A folyamat egyszerű: a megélt események okozta traumák felszínre kerülésekor megtestesült állapotukban érzékeny területeket aktiválnak. A tudatos énünk körbejárja a valós életbeli következményeket, a lehetőségek ismeretében a jövőbe tekintve terveket készít a tapasztalatok és a megtett út fényében a minőségi élettel elérésére. A meditációnak végül el kell érnie azt a szintet, hogy a jövőbe mutató terveket előre elképzelt úton megélje és a múltban rekedt tapasztalatokat olyanná színezze, hogy az a jövőben ne károsítsa szorongással a rutinos életet.

A meditáció a képzelőerő használatával juttat el a múlt, jelen és a jövő lehetőségeihez, de végtére is a jelen pillanat megélését, megértését kell szolgálnia.