Margitszigettől Indiáig

A rendszeres jóga gyakorlása komoly hatással van hétköznapi életünkre. Lopakodva érkeznek a változások és mire a fejedhez kapnál, már egy új éneddel ismerkedhetsz meg.

A rendszeres margitszigeti astanga gyakorlás Natival, óriási változásokat hozott, pedig én csak egy picit nyújtózkodni szerettem volna.

2018 nyarán szereztem egy jó kis használt bringát. Nem volt egy triatlonra való bicaj, de arra pont alkalmas volt, hogy kitekerjek a Margitszigetre jógázni. Napimádó vagyok, tehát nem kérdéses számomra, hogy hol gyakoroljam a jógát, ha arról van szó, hogy kint vagy bent. A margitszigeti jóga órarendje ráadásul 4x egy héten megadja az esélyt a fejlődésre.

Mindig is vonzódtam a fegyelmezett életmódhoz, és a tiszteletteljes viselkedéshez. Először Natinál találkoztam az astanga jóga stílussal. Egy előírt koreográfia, mely még a légzésem ütemét is megszabja. Nati hangja és karaktere az astanga stílussal összeolvad, eggyéválik. Így valójában a saját belső hangomat kell újra meg újra leküzdenem, miközben a külvilág semlegessé válik. 90 perc, amikor izzadtam, testben és lélekben méregtelenítettem, a határaimmal ismerkedtem, és testi lehetőségeimet csodáltam. Nati mindig is figyelmesen követte a mozdulatainkat, és amikor lehetöséget szimatolt, akkor segített a fizikális fejlődésemben, és ezáltal megindultam a belső utam felé.

2014-ben ismerkedtem meg Sri Lankán a meditációval és a jógával. Azóta “jógázgattam”. Mindig is éreztem kellemes hatását, mert hát a mozgás a hormonháztartásra is kihat, és a nyújtás meg egy tökéletes kiegészítő. És ennyi a jóga. Amikor Natival elkezdtem gyakorolni vonzott a természet és a fegyelem, amit az astanga magával hoz. Kialakítottam egy rutint, és a nyári hónapokban heti 3-4 alkalommal lejártam a szigetre “nyújtózkodni”.

Az egyik alkalommal 108 Napüdvözletet gyakoroltunk. Izgultam, és kíváncsian vártam, hogy hogyan fogom én ezt bírni. És meglepetésemre 40 perc Napüdvözlet után feltöltődtem energiával, ahelyett, hogy elfárdtam volna. Ezt az energiát a hétköznapjaimban is éreztem. 5-6 óra alvás után már két lábon állva indultak a napjaim. És a tükörképen is megváltozott. Izmosodtam, úgy éreztem elférek a testemben. Kényelmes hellyé vált a testem. Volt, hogy kánikulában gyakoroltunk, de volt, hogy ránk tört az eső, és a fák lobjai alatt folytattuk a gyakorlást. Gyakoroltuk így az akaratot is. Azt az akaratot, mely képes elfogadni a külvilág változását anélkül, hogy önmagadon változtatnál bármit is. Natit egy igazi tanárnak éltem meg. Sok ázsiai mester a tapasztalatokon keresztül tanítja a diákot, és nem sürget, nem erőltet. Tanít a példájával, tanít a szűkszavúságával, és csak a lényegről beszél. “A kevesebb az több.”- így szól egy német szólás-mondás.

A téli hónapokban is folytattuk a gyakorlást. A napsugarak nélkül néha kemény küzdelem volt kilépni a hidegbe, “csak” azért, hogy jógázzak. De a tudáshoz való vágyam erősebb volt. Natihoz tanulni jártam. Mindenkinek szüksége van mesterekre, ahhoz, hogy egymás példaképei tudjunk lenni. Azt gondolom, hogy a világ így tud harmóniára találni.

Eközben élt bennem az a vágy, hogy képes legyek vezetés nélkül jógázni. Önmagam tanára szerettem volna lenni. Kapcsolódni a magasabb énemmel. Így megszületett a döntés, hogy év végén kimegyek Indiába egy jóga oktatói képzésre.

Hosszú tél után beköszöntött a jó idő, és a margitszigeti jóga lett a felkészülésem Indiára. Mindig mentem, mindig ott voltam. Még másnaposan sem hagytam ki a gyakorlást. Tény és való, hogy Indiában a tanároknak rögtön feltűnik, hogy az aszánák gyakorlásába már több hónapos munkát fektettem. Dicsértem ott is a budapesti oktatóm.

Indiában a záróceremóniánál elsírtam magam. A jóga tudása mindenkit megillet, aki szeretne róla tudni, és nem tarthatom meg magamnak. Éreztem ennek a felelősségnek a súlyát. Budapestre visszaérve rögtön az ölembe is pottyant a jóga oktatás lehetősége, amire nem mondhattam nemet. Hisz ez az egész lényege. Az egység. Így válunk eggyé. A tanár tanítja a diákot, a diák tanul a tanártól, és a tanár tanul a diákon keresztül önmagáról, majd újra tanítja a diákot. Ez a körforgás. Ez az egység. Ez a jóga bölcs fénye. És ezért áldás számomra, hogy jógát oktathatok.

Indiában tett utazásaimon, és az ott elvégzett jóga tanárképző tanfolyam alkalmával megfogalmazódott bennem átmenetileg, hogy mi is a jóga célja: A belső fény megtalálása, mely útmutató szerepet tölt be. A kérdések lényegtelenné válnak, és a döntéseken sem kell többé szorongani, mert az út tisztán láhatóvá válik.

Namaste

Juli

Fb: Jóga Juli

Instagram: JuliaLovesYoga