Ha még Istent sem akarod látni, akkor mire tekintesz a mindennapok sűrűjében?

A Bhagavad gíta 10. fejezete betekintést enged nyerni az Isten által birtokolt világba. A tudás fáklyája megvilágítja az élőlény tévedéseit, tévhiteit és megadja az értelmet, amivel meglátható minden teremtett mag jelenléte. A fejezet nagy hangsúlyt fektet az isteni tulajdonságokat birtokló személyiségek felvonultatására, kiegészítve természeti jelenségek meglétében rejlő isteni jelenlétre.

Az emberi jellemvonás, mint az igazmondás, az érzékek szabályzása, a türelem és a finom beszéd eljuttat minket a bölcsesség azon fokára, ahol megláthatjuk a végtelen születetlen fenség jelenlétét.

A kezdeti logika távol áll a végső igazságtól, de Isten származását firtatni is olyan tett, mely csupán a kettőségek hálójába megbocsátást várók kétségeinek lakhelye.

Ha látni szeretnénk Isten energiáját, keresnünk kell Őt és megadja kérésünkre a válaszokat, ha nem, hát Ő befedi tudatunkat megalkotva kezdet nélküli aggodalmunkat