Hol az igazság?

Az igazság abszolút értelemben másodlagos, a tettek iránya és az elért cél eredménye talán fontosabb az okfejtésnél, de a könyv végső üzenete, a tizennyolcadik fejezetben olvasható, mely a tökéletes lemondásról szól. Ha mégis tudás iránt kutatunk, akkor azt a kilencedik fejezetben találjuk, mely a legbizalmasabb tudást tartalmazza.

Rendkívül nehéz helyzetben vagyunk, ha nem odaadó szellemben olvassuk és értelmezzük a Bhagavad-gítát, melynek értelmezési tartománya egy ütközetben eltört - Ghandi - gandíva íjból kilőtt nyílvessző. Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb személyisége, akinek minden szava igaz és sérthetetlen.

Az élet felemészti a testet és végül a transzcendensbe távozik a lélek utolsó lélegzetvételével. Az utolsó tánc a testből való távozás és az intelmekkel átitatott nemlétezőbe való olvadás. A Bhagavad-gíta szerint a távozást követően nem a semmibe olvadunk bele – mint ahogyan számtalan más világkép állítja -, hanem egy új testet ölt magára a lélek és újra megvalósítja karmához kötődő álmait. Ezen a ponton két eltérő iránnyal találkozunk a Kṛṣṇa tudat mozgalmában, egyik cél lehet egy új emberi test vagy állati, egy másik cél egy félisteni bolygó vagy helyzet, de a legmagasztosabb Goloka Vṛndāvan, ahol Kṛṣṇával és társaival tölthetjük végtelen szenvedések nélküli életünket boldogságban, mindaddig, amíg újra nem leszünk irigyek az Ő isteni tehénpásztori helyzetére.

• Egy olyan személy, mely megszemélyesíti az Istent vagy maga Isten, egy ilyen személyre unos untalan gondolni, tettein meditálni, híveit szolgálni hogyan lehet, ha ez a személy beleolvadt a mindenségbe, nem jelenik meg és nem is kézelfogható a tettei?
• Miként lehet olyan materiális látásmódra szert tenni, ahol a tettekben elmerült ember elérni az Istenszeretet személyes formáját?
• Hogy lehet Őt mindenhol és mindenben látni?
• Kṛṣṇa mindenek felett áll, teste, formája és léte örök, teljes tudással rendelkezik, nincs hatással rá a teremtés, sem a megteremtett világ, és mégis Ő a mindent átható.

Ha Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb személyisége és mindent áthat, akkor Ő mint teremtő miért nem rendezte el a csata kimenetelét, úgy hogy végül ne legyen se harc se vérengzés? A csatában Ő is részt vett, saját hadseregével szemben Arjuna oldalán csupán szekérhajtóként és ígéretét megszegve mégis fegyvert fogott, harcolt, mikor szeretett barátja Arjunavesztésre állt. Szekérről leugorva megragadta annak kerekét és Bhisma felé rohant, aki látván Őt azonnal letette fegyvereit és aznap véget ért a csata. Kṛṣṇa tehát mindenható, tetteit és tulajdonságait megismerve az ember megszabadulhat a tudatlanságtól, szolgálva az Ő híveit megszabadulhat a karmától és végül elérheti az Ő hajlékát. Azt mondják a legfelsőbb tudás a murti imádatban ismerni a főzés, a ruhakészítés, a hajfonás, a virágfűzés és az öltöztetés titkait. Minden tett, melyet nem szennyez be az önös érdek és a legfelsőbb szolgálatára irányul karma mentesnek kell tekinteni, ezért a felszabadulást hozza el.

Az anyagi világot a teremtő magára hagyta, nekünk kell vigyáznunk, annak épségére. Az Ő teremtése már nem megismételhető és csupán híveivel találkozhatunk Ő maga nem jelenik meg az átmeneti világban, hiszen Ő örök és megfoghatatlan. Kṛṣṇa, akit a védák Istenség legfelsőbb személyiségének tartanak, mégis megjelenik időről időre, hiszen Ő rendelkezik teljes teremtés képességével, ezért a személyes aspektus számára is oly magasztos, mint nekünk halandóknak. A csekély értelemmel megáldottak – írja Parbhupáda a bevezetőben- , ezért az Istent személytelennek tekintik. Az anyagi világ Brahmá által teremtett, mely ideiglenes, átmenetei, létezik kezdete és vége. Ebben a világban megjelenik Krisna, akit az anyagi természet nem szennyez be, de megjelenésének körülményeit és távozásának szándékát az e világitörvények okán el kell fogadnunk.

Hinni egy halandóról, hogy Ő Isten és Istennek tekinteni egy halandót, amikor nem az, a tévedések sorozata. Ezért a védák részletesen tárgyalják Isten megjelenésének körülményeit, annak ismétlődését, okait és formáit egyaránt. Ahol a vallásos elvek hanyatlása van jelen, ott megjelenik az Úr, és eljön megsegíteni híveit, akár szükség, akár kedvtelés okán egyaránt. Ígéri, hogy híveinek elhozza amire szükségük van és megőrzi,amijük van.

A Kṛṣṇa könyv 2. fejezetében olvasható, hogy az Úrat nem látta mindenki a Kuruksétrai csatamezőn, nem hallották a beszélgetést és nem látták Őt Arjuna oldalán. Ő nem fedi fel bárki előtt magát, saját akarata által személytelen aspektusában viszont mindenki szívében jelen van. Ez ellentmondásosnak tűnhet, mégis elfogadjuk.

Kṛṣṇa, Arjuna kérésére megmutat az univerzális formáját – olvasható a 11. fejezetben -, láthatóvá tette az univerzumot, annak teremtését, szerkezetét, félisteneit és élőlényeit. Arjuna remegni kezdett a látványtól, dicsőíteni kezdte az Urat, szívét félelem gyötörte és bár ezeket isteni szemekkel láthatta, mégis rövid ideig tudta csak elviselni, ezért fohászkodott Kṛṣṇához, hogy térjen vissza korábbi formájához.

idezet.txt

„Óh, Krisna, teljes igazságként fogadom el mindazt, amit elmondtál! Sem a félistenek, sem a démonok nem érthetik meg személyiségedet, óh, Uram!”
B.G. 2.19.

Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld tiszteletedet Előttem, s így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám! Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy.
B.G. 18.65.

„Govinda, Krisna minden ok oka. Ő az elsődleges ok, és teste maga az örök lét, a tudás és a gyönyör.”
„Az Istenség Legfelsőőbb Személyisége sac-cid-ānanda-vigraha, s ez azt jelenti, hogy eredetileg három energiával rendelkezik: a gyönyörenergiával, az örökkévalóság energiájával és a tudásenergiával. Együttesen cit energiának nevezik őket, s a Legfelsőbb Úrban teljes mértékben jelen vannak. Az élőlények számára, akik az Úr szerves részei, az anyagi világban a gyönyörenergia néha szenvedést okoz, néha pedig a gyönyör és szenvedés keverékét idézi elő. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége esetében azonban ez nem így van, mert Rá az anyagi energia vagy az anyagi energia kötőerői nincsenek hatással.”
CaitanyaCaritamrita, Madya-lila, 6. fejezet, 157. vers


Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy hanyatlás, s ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától.
B.G. 2.40.


„Ez a tudás a bölcsesség királya, a legnagyobb titok az összes titok közül. Ez a legtisztább tudás, és mivel megvalósítása által közvetlen tapasztalatot nyújt az önvalóról, ez a vallás tökéletessége; örökkévaló és örömmel végezhető.”
B.G. 9.2.

„Én sohasem nyilvánulok meg a balgák és az értelem nélküliek előtt. Számukra rejtve maradok belső energiám által, így nem tudják, hogy megszületetlen és tévedhetetlen vagyok.”
B.G. 7.25.


„Nem tudtam dicsőségedről, s mivel barátomnak tekintettelek, így szólítottalak: „Óh, Krisna!”, „Óh, Yádava!”, „Óh, barátom!” Kérlek, nézd el, bármit is tettem őrültségemben vagy szeretetemben! Tréfálkozván sokszor voltam tiszteletlen Veled szemben, miközben együtt pihentünk, egy ágyon hevertünk, együtt ültünk vagy együtt ettünk, néha kettesben, néha pedig a többi barátunk előtt. Óh, csalhatatlan, kérlek, bocsásd meg minden vétkem!”
B.G. 11.41-42.

śrī-bhagavān uvāca
loke 'smin dvi-vidhā niṣṭhā purā proktā mayānagha
jñāna-yogena sāṅkhyānāṁ karma-yogena yoginām

"Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Óh, bűntelen Arjuna! Már megmagyaráztam, hogy az emberek két rétege törekszik az önvaló megértésére. Némelyek empirikus, filozófiai spekuláció útján, mások pedig az odaadó szolgálat által kívánják ezt elérni."

B.G. 3.2.

Eszerint Kṛṣṇa, személytelen formában mindet áthat, mindenki szívében jelen van Paramáthmaként, mint lelkiismeret, felülvigyázó és engedélyező. Kṛṣṇa végül megnyilvánul a hívei előtt. B.G. 4.7.

Srila Prabhupáda így ír erről:

„Egy laikus számára az Úr cselekedetei, megjelenése és eltávozása, nevei, formái, környezete, személyiségei és minden, ami kapcsolatban áll Vele, mind rejtélyesnek látszanak. Kétféle materialista van: a gyümölcsöző munkát végző és az empirikus filozófus.” S.B. 1.3.37. magyarázat

A tudásszerzés eredménye, az imádat célja, a szolgálat végső értelme az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megismerése és elégedettsége. Ezen tudás birtokában fokozatosan eltávolodunk a haszontalan, átmeneti eredményeket hozó tettektől és elérhetjük a lelki békét, vissza térhetünk eredeti önvalónkhoz és szolgálhatjuk a Legfelsőbb Urat.

Kṛṣṇával közvetlen kapcsolat alakulhat ki, ha találunk olyan személyt, aki már ezen úton jártas. Az írások szerint bhaktái passzív, aktív, baráti, szülői és szerelmi viszonyban vannak a Legfelsőbbel. Brahmá 100 éve a mi időszámításunk szerint háromszáztizenegybillió-negyvenmilliárd év. Egy napalja négymilliárd-háromszázmillió évből áll, és éjszakája ezzel megegyező. Brahmá100 év után meghal és elkezdődik az univerzum megsemmisülése. A Legfelsőbb Úr akaratából megszűnik az anyagi világ és szükség esetén újra megnyilvánul. B.G. 9.7.Az Úr megjelenése, megnyilvánulása és távozása nem anyagi, hanem belső energiájának megnyilvánulása. Ennek a belső energiájának a megpillantása belsőséges és nem mindennapi. Aki egyszer részesül ennek a megtapasztalásában, annak megszilárdul hite, az Úr szolgálatát szeretettel, egyre mélyebben és hittel fogja végezni.