A hangtan alapja a mṛdaṅga, a test hangszere, egy lágyan szóló dob:

A mṛdaṅga mint szív és tüdő gyógyító hangszer. Egyszer s mindenkorra meg kell érteni, hogy a test egy másik univerzum, melyet belülről kelt életre a természet és mi vagyunk a hordozói. Kívánkozik az értelem, miszerint egy ütős hangszer hogyan hat a tüdő és a szív ritmusára, hiszen az csupán a dobhártyát rezegtetni meg.

Hiszem, ha látom elv alapján érteni kell, hogy a kétfenekű agyagdobnak egyszerre mindkét oldalán lehet játszani. A bőrfelületet megütő ember, csupán egyik változatban használja helyesen a hangszert. Ugyanis a szélesebb karimát megütve a testének azon oldalát veszi terhelésbe és ingerület átviteli szempontból karbantartva, amelyik a tüdő belégzési és a szív letartási szakaszát terheli, a másik oldal ennek az ellentette. Érteni kell a test felületének és belső működésének mechanizmusát, hogy értsük a kultúrák különbségtételének legmagasztosabb kérdését: miért élik túl ők a mi halálunkat, megelőzve a logika diktálta helyes idejét.

idezet.txt

mṛdaṅga-śaṅkha-bheryaś ca vīṇā-paṇava-gomukhāḥ
dhundhury-ānaka-ghaṇṭādyā nedur dundubhayas tathā

mṛdaṅga—lágyan szóló dob; śaṅkha—kagylókürt; bheryaḥ—rézfúvós zenekar; ca—és; vīṇā—húros hangszerek együttese; paṇava—egyfajta fuvola; gomukhāḥ—egy másféle fuvola; dhundhurī—egy másféle dob; ānaka—üstdob; ghaṇṭā—csengettyű; ādyāḥ—mások; neduḥ—zengett; dundubhayaḥ—másféle dobok; tathā—akkor.

Mialatt az Úr távozni készült a hastināpurai palotából, számtalan dob — mṛdaṅgák, dholák, nagrák, dhundhurīk, dundhubik — és számtalan fuvola, valamint a viṇā, a gomukha és a bherī hangjai zendültek föl, hogy tiszteletüket fejezzék ki az Úr előtt.