Az astanga vinyásza jóga hatása vitathatatlan, megkérdőjelezhetetlen. Aki gyakorolja, érzi. Kevesen gyakorolják, mert megerőltető. Ha fokozatosan építjük föl a gyakorlásunkat, azzal megalapozhatjuk a stabil spirituális gyakorlatunkat.
Valamit valamiért
Az astanga jóga egy spirituális út, ami éppen annyira erőteljes hatású spirituálisan, mint amennyire megerőltető fizikailag. De hát, valamit, valamiért. A lelki gyakorlat, a rendszeresen fenntartott sadhana (szádana) soha nem erőfeszítés mentes. Még ha fizikailag nem annyira megerőltető is a sadhanánk, akkor is kell erőfeszítést tenni, hogy minden nap elvégezzük. Akár jól esik, akár rosszul, akkor is elvégezzük.
Erőfeszítést kell tenni
A jóga alapvetően egy mechanikus út, kitartóan kell gyakorolni, és akkor hoz eredményt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne éreznénk jobban magunkat életünk első néhány jógaórája után. Természetes, hogy jobb lesz a közérzetünk, kellemesebben érezzük magunkat a testünkben, valahogy harmonikusabb az élet, ha aznap jógáztunk. Valószínű, hogy mindannyiunknak van, vagy volt már ilyen tapasztalata, aki jógázott már valaha. De ez csak a kezdet.
˘Folytatásért görgess a kép alá.˘
A java akkor kezdődik, amikor némi függést kezdünk tapasztalni a gyakorlásunkkal kapcsolatban. Ne adjisten azonosítjuk magunkat a gyakorlásunkkal. Azaz, úgy gondoljuk, hogy a fizikai gyakorlásunk határoz meg. Ez azt jelenti, hogy azonosultunk a formai keretekkel. Hosszú távon persze elmúlik ez is. Amikor már csak történik a gyakorlás, persze nem magától, mert SOHA nem fog csak úgy megtörténni. Mi is kellünk hozzá. Ez minden nap erőfeszítés. Minden - egyes - áldott - napon - erőfeszítést kell hozni. Gyakorlat teszi a mester, ahogy a mondás szól. Ez mindenre érvényes. Minden nap bele kell tennünk a megfelelő erőfeszítés mennyiséget, amit nem tud megtenni helyettünk más. Motivációt, inspirációt tud adni más, de a saját akaratunk nélkül, ami a saját erőfeszítésünk alapja, nem fog menni.
A motiváció fenntartása
Ahhoz, hogy minden nap gyakoroljunk, szükség van megfelelő útmutatásra, a mit, hogyan, és mennyit tekintetében, valamint ami még ennél is fontosabb, mert erre viszonylag egyszerű szert tenni kívülről, egy oktató segítségével mondjuk, de a motivációnk fenntartása az már kicsit lehet, hogy nehezebb. De ez legnagyobb részben csakis rajtunk múlik. Elég erős vágyunk-e felébredni, változtatni? Vajon szendvedtünk-e már eleget az életben ahhoz, hogy elkezdjünk igazán keresni valamit, ami segíthet meglátni minden rossz dolog mélyén a jót, minden kusza, összezavarodott kapcsolat mélyén a megoldást, az élet sötétebb periódusaiban is a fényt?
Az astanga jóga útja egy út a sok közül. És tény, hogy nem könnyű út, mert sokszor olyan, mintha mindent követelne... mintha annyi erőfeszítést igényelne, amennyit már érzésünk szerint nem is bírunk ki. Pedig de. Kibírjuk. Meg lehet érezni előbb-utóbb az eredményét a kitartásunknak. Nem véletlen Sri K. Pattabhi Jois mondása, hogy "Gyakorolj, és a többi jön magától!" - tényleg így van. Hosszú az út és fáradságos, de útközben is vannak szépségek, amiket érdemes észrevenni. Maradjunk nyitottak és kitartóak! Mert megéri.
Mindenkit várok nyáron a Margitszigeten! Minden nap kinnt vagyok. Namaste! [FB]