Hogyan engedd el a függőségeid?
A helyettesítőktől való függés révén kiszolgáltatottá válunk. Pillanatnyi boldogságaink elszigetelnek és testi/lelki/szellemi értelemben is megkezdődik a leépülés folyamata. Különösen igaz ez a pszichoaktív szerektől való függőségre.
Kiszolgáltatottá válás útja
A kapcsolódás alap emberi belső szükségletünk. Ha lelki sérülések, családi mintázataink, korábbi traumáink miatt nem tudunk jól kapcsolódni, különféle helyettesítő forrásokat kötünk be, hogy jobban érezzük magunkat.
A helyettesítők jellegzetessége, hogy a hiányt úgy tompítják, hogy eltávolítanak a valóságtól. A valóságból való időszakos kilépés, kikapcsolódás ugyan hozzásegít a lelki egészségünk fenntartásához, azonban, ha törekvésünket a valóságtól való egyre hosszabb távollét mozgatja, akkor nemcsak környezetünkkel, hanem saját magunkkal való kapcsolódás lehetőségét is egyre inkább elveszítjük. A helyettesítőktől való függés révén pedig kiszolgáltatottá válunk. Pillanatnyi boldogságaink elszigetelnek és testi/lelki/szellemi értelemben is megkezdődik a leépülés folyamata. Különösen igaz ez a pszichoaktív szerektől való függőségre.
˘Folytatásért görgess a kép alá.˘ Rehabilitáció
Drog rehabilitációval foglalkozó szervezetek körében nem elszigetelt példa, hogy a jóga megjelenik, mint a strukturált szabadidő eltöltés egyik módja. Az okok között lehet, hogy a jóga egy lágy mozgásforma, ami gyengébb fizikai állapotban is végezhető, valamint, hogy rendszeres gyakorlással mind testi mind mentális szinten tudatosságnövelő. Továbbá, a gyakorlók egyfajta emelkedettség, hála és örömérzést élnek át. Vagyis tudatállapotuk a nélkül módosul, hogy bármilyen mesterséges szerhez nyúlnának.
Az Astanga a legdinamikusabb jógairányzatként, erre rátesz néhány lapáttal.
Nehéz helyzetek és a kötött sorozat
kapcsolata
A fizikai testre gyakorolt hatásán túl, melynek következtében a gyakorló azt éli át, hogy ahogy nyeri vissza a rugalmasságát, erejét és egyensúlyát, mintha egyre inkább megérkezne a testébe. A kötött sorozat szisztematikussága folyamatosan szembesít és önfegyelmet, kitartást követel a gyakorlótól. Személyiségfejlesztő, önmeghaladó sajátossága, hogy folyamatosan gyakoroltatja a nehéz ászanák által a számunkra nehéz helyzetekbe való beleállás képességét.
Fontos, szinte terápiás jelentőségű, hogy a saját korlátok meghaladása biztonságos körülmények között történik: az oktató a segítő, aki kísér, és a vele való bizalmi viszony válik a fejlődés alapjává.
A siker a
részletekben rejlik
A gyakorlók több szinten is kapcsolódnak önmagukhoz: egyrészt ahogy tudatosodik bennük, hogy mi az, ami nehézséget okoz számukra, másrészt, ahogy a légzésükre figyelve elengedik a külvilágot. Önmagukhoz kapcsolódnak akkor is, amikor fejlődést tapasztalnak bizonyos ászanák végrehajtása során, legyőzik a fáradtságot vagy akár a félelmet. Továbbá a gyakorlás után jelentkező kitágult, univerzumot átölelő tudat is az astangás önmagához, legbelső természetéhez való kapcsolódás megnyilvánulása.
Az astangás lét kezdetén, de később is, a jógaórán való gyakorlásnak nagy megtartó ereje van elsősorban az oktató jelenlétének, iránymutatásának és érintésének (ászana igazítás) köszönhetően. E mellett az astangások közössége is támogató közeget jelent a gyakorló számára: a közös gyakorlástörténet (esetenként „szenvedéstörténet”) kölcsönösen mély szimpátiát, együttérzést és elismerést vált ki.
Az önreflexióval kísért gyakorlás
Az astanga nem a legkönnyebb út, és függőségekből felépülőként különösen nem lehet az, mert kiindulópontja is túl van a passzív önsajnálaton és a valóság elől való menekülésen. A gyakorlás melletti döntés azt jelenti, hogy felvállaljuk a jelenben létet, a kapcsolódást önmagunkhoz annak minden fájdalmával együtt. Az önreflexióval kísért gyakorlás folyamata tudatos választásaink, szokásaink, beidegződéseink újraértelmezését jelentheti, megteremtve egy ön-azonosabb, boldogabb élet csíráit.
„ Nincs az a kábítószer, legyen bármilyen ritka és drága, ami olyan élvezetet kínálna, mint másvalaki álmainak és vágyainak középpontjában lenni, miközben arra is képes az ember, hogy egyetlen pillantással teljesen összetörje őket.”
Paul Hoffman