Az utolsó életlevegő szépségének szemléletes útja!

A Bhagavad-gīta 8. fejezetének 10. versében, a halál beálltakor kiáramló levegő helyes használatára hívja fel a figyelmet. Komoly kihívás lehet az utolsó lélegzetvételt is irányítani, mikor már a test többi része alkalmatlanná válik az életre. Bhagavad-gītā 9. 10.

A gyakorlat viszont pont erre vonatkozóan igazolja a lélegzés fontosságát, annak vérnyomásra, gondolkodásra, emésztésre, fájdalom csillapításra és a figyelem terelésére vonatkoztatva is nagy a jelentősége. A vers alapján a halálon átvezető út is a légzés szabályozásával ér véget, melyet megelőz a szívre összpontosítás, ahonnan az életlevegőt a koponya felső részébe kell átvinni és ott tartani, ezt követően veszi kezdetét a következő élet, annak helyes használata esetén. Bhagavad-gītā 8. 12.

A 7. fejezet segít megérteni a legfelsőbb Úr jelenlétét mindenben, akár nap, akár a nap fényében látjuk meg a teremtőt, de látványa nyilvánvalóvá válik, akkor előbb vagy utóbb mindennel összefügésbe hozva az Ő teremtését, béke árasztja el szívünk kapuját, hiszen a teremtésében nincs ok a kételkedésre és a kettőségre.

Aki kíváncsi és szeretné megérteni a távozás helyes formáját, annak életében a jóga gyakorlásával el kell érnie azt a nyugvó tudatállapotot, mellyel képessé válik a tudás művelésére, mert aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló tudással rendelkezik, arra Ő úgy tekint, mint saját magára. Bhagavad-gītā 7. 18.

A cselekvés eme jámbor változata, még az éteri hangban, a víz ízében, a föld illatában és az értelmesek értelmében is a Legfelsőbbet látja, akinek teremtése Önmagában nyugszik.

idezet.txt

अन्तकाले च मामेव स्मरन्मुक्त्वा कलेवरम् |
य: प्रयाति स मद्भावं याति नास्त्यत्र संशय: || 5||

anta-kāle ca mām eva smaran muktvā kalevaram
yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ yāti nāsty atra saṁśayaḥ
anta-kāle—az élet végén; ca—is; mām—Rám; eva—bizonyára; smaran—emlékezve; muktvā—elhagyva; kalevaram—a testet; yaḥ—aki; prayāti—megy; saḥ—ő; mat-bhāvam—az Én természetem; yāti—eléri; na—nem; asti—van; atra—itt; saṁśayaḥ—kétely.

Bárki legyen is az, ha élete végén egyedül Rám emlékezve hagyja el testét, minden kétséget kizárva azonnal eléri az Én természetemet.

प्रयाणकाले मनसाचलेन
भक्त्या युक्तो योगबलेन चैव |
भ्रुवोर्मध्ये प्राणमावेश्य सम्यक्
स तं परं पुरुषमुपैति दिव्यम् || 10||

prayāṇa-kāle manasācalena
bhaktyā yukto yoga-balena caiva
bhruvor madhye prāṇam āveśya samyak

sa taṁ paraṁ puruṣam upaiti divyam
prayāṇa-kāle—a halál pillanatában; manasā—az elmével; acalena—eltérés nélkül; bhaktyā—teljes odaadással; yuktaḥ—lefoglal; yoga-balena—a misztikus yoga erejével; ca—szintén; eva—bizonyára; bhruvoḥ—a két szemöldök; madhye—között; prāṇam—az életlevegőt; āveśya—rögzítve; samyak—teljesen; saḥ—ő; tam—azt; param—transzcendentális; puruṣam—az Istenség Személyisége; upaiti—elér; divyam—a lelki világban.

Aki a halál beálltakor életlevegőjét a két szemöldöke közé rögzíti, és a yoga erejével teljes odaadással, megingathatatlan elmével a Legfelsőbb Úrra emlékezik, az minden kétséget kizárva eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez.

सर्वद्वाराणि संयम्य मनो हृदि निरुध्य च |
मूर्ध्न्याधायात्मन: प्राणमास्थितो योगधारणाम् || 12||

sarva-dvārāṇi saṁyamya mano hṛdi nirudhya ca
mūrdhny ādhāyātmanaḥ prāṇam āsthito yoga-dhāraṇām

sarva-dvārāṇi—a test minden kapuját; saṁyamya—szabályozva; manaḥ—az elme; hṛdi—szívben; nirudhya—bezárva; ca—is; mūrdhni—a fejen; ādhāya—rögzítve; ātmanaḥ—a léleknek; prāṇam—életlevegő; āsthitaḥ—helyezkedik; yoga-dhāraṇām—a yoga állapota.

A yoga állapota eltávolodást jelent minden érzéki tevékenységől. Érzékeinek összes ajtaját bezárva, elméjét a szívre összpontosítva, életlevegőjét a koponya felső részében tartva az ember megszilárdulhat a yogában.