Egy esti gyakorlás margójára

A napokban gyakoroltam egyet este. Egy vezetett órán. Megviselt. :-D

Szerda este 20:00 - Vinyásza krama. Az idejét sem tudom megmondani, hogy mikor jógáztam utoljára este. Kizárólag reggel gyakorlok. Már jó ideje nem csinálok mást, csak astangázom. Voltak idők, mikor azt gondoltam, a hosszú könyöksérülésem idején, hogy nekem nem való az astanga, nem vagyok elég erős hozzá. De nem találtam meg magam semmilyen más jógastílusban, pedig mindent gyakoroltam már. De az, hogy mindent gyakoroltam, az is csak azért volt, mert mindenféle jógaórát kellett tartanom az elmúlt években. És tényleg a babás-mamás- kismama gyerek vonalon kívül, megvolt már minden a repertoáromban.

A saját gyakorlásom persze mindig astanga maradt, nem is tudtam mást soha elképzelni, mert az astanga szerelem volt első találkozásra, csak voltak időszakok, mikor lazábban fogtam föl a ’mindennapi gyakorlást’. A mai napig az astanga vinyásza jógát tartom a leghatékonyabb szádanának, és önismereti/önmegvalósítási útnak.

Visszatérve az esti órához. Éreztem, hogy "akasztják a hóhért" szitu lesz, és semmi kedvem nem volt hozzá. De Istvánnal megbeszéltem, hogy benézek egy vinyásza kramára, hogy milyen mostanában egy óra, mert be fogok ugrani helyettesíteni a nyár folyamán hozzájuk.

Nekem még a régesrégi vinyásza kramák élnek az emlékezetemben Istvánnal, amik olyan nehezek voltak, hogy nem tudtam végigcsinálni őket. Már akkor is mindig tudtam, ha nagyritkán becsöppentem egy ilyen órára, hogy sokkal inkább astangázom. Az "könnyebb"... :-D Nah.... hát, végigcsináltam a szerda esti órát. Bár freestyle mostanában az óra, tehát nem kötött a sorozat, és nem is István tartotta, de a konklúzióm ugyanaz maradt: sokkal inkább astangázom. Az "könnyebb"... :-D

• Nem is a 8 légzés miatt, ameddig ki vannak tartva az ászanák, hanem összességében. Megviselték a könyökömet a Lefelé néző kutyából való kitartásos kombinációk, ott sok volt a 8 légzés. Érdekes módon a bal könyököm sokkal nehezebben tolerálta, mint egy astanga gyakorlást tele csaturangákkal. Mai napig, mikor túlerőltetem a könyököm, akkor előfordul még mindig, hogy nem engedem le a csaturangákat, csak épphogy hajlítok picit a karjaimmal. Pedig mostanában eléggé jól bírja a könyököm a rendszeres gyakorlást, csak néha fáj egy kicsit. Az is lehet, hogy csak én bírom jobban fejben :-D Azért sokat erősödött a karom az elmúlt években, az tény, és elképesztően sok változáson mentem keresztül – fizikailag is, de az másodlagos. Az ászanák a jógában, mint ahogyan általában a szemmel látható dolgok a fizikai világban csak egy kis részt képviselnek a NAGY EGÉSZből.
• -)

Ahogyan a nemrégiben Budapestenen járt Govinda Kai rajzolt le szemléletesen az egyik workshopján, egy óriási nagy kört, és bele egy tűhegynyi pici pontot, hogy ez a világ (a nagy kör), és ennyit látunk belőle (az icipici pont), és mégis azt gondoljuk, hogy az a legfontosabb, amit látunk. :-) Nem. A fontos dolgok nem a felszínen zajlanak.

Újra visszatérve ehhez az esti órához, amit végigcsináltam. Nagyon kényelmetlen volt az időpont. Akármennyire is kedves volt a lány hangja, aki tartotta az órát, a végén mondtam is neki, hogy hihetetlen a hangszíne – kiderült, hogy egyébként énekes – ja, az más, gondoltam, akkor így kell születni, adottság. Nekem soha nem lesz ilyen kedves hangom, ebben az életemben (max. egy következőben :-D ) de nem baj, így szép ez a világ, így színes, mindannyian egyediek és megismételhetetlenek vagyunk.

Egy szó, mint száz, nem igazán tudtam belelazulni a gyakorlásba. Mondjuk nem is törekedtem rá, mert nem is az volt a célom. Este 8 óra volt. Végigásítoztam az órát. Számomra is döbbenetes volt. Meglepődtem, mennyire álmos vagyok. Korán fekszem általában, hogy bírjam a reggeli gyakorláshoz való felkeléseket. Mennyit számít, ha hozzászokik valamihez a test, az elme. Nehéz változtatni. kemény munka a reggeli gyakorlás, de megéri. A legelső időkben tűnhet csak nagyon nehéznek, a test kevésbé hajlékony, az elme tiltakozik. De miután hozzászoknak, utána már nem is lehet mást elképzelni. Hát, most kipróbáltam, milyen este gyakorolni, hosszú idő után először. Nagyon nem esett jól. Hazafelé még hányingerem is lett, pedig direkt kihagytam az aznap reggeli gyakorlásomat, hogy bírjam ezt az esti műszakot. :-)

Jótanács: tartsátok a minden nap közel ugyanabban az időpontban való jóga gyakorlást, mert megéri. Vagy reggel, vagy este, mert hol így, hol úgy, ahogy esik, úgy puffan módon, hektikusan gyakorolni a lehető legnehezebb. Nekem eszem ágában sincs a reggeli időpontomon változtatni, vagy bármi mást gyakorolni az astangán kívül. Nekem megfelelő a kötött sorozat, a kötött időpont. De mindannyian mások vagyunk persze. Nem mondom, hogy mindenkinek az astanga való, de az ellenkezőjét sem – mert astangát gyakorolni is mindenki tud a saját szintjének megfelelően.

Ha megteremtetted a rendszeres gyakorlás kereteit a mindennapi életedben, akkor már az isteni erőre hagyhatod, hogy a maga idejében cselekedjen; és ha egészségben és boldogságban van részed, az már önmagában isteni áldás.

B.K.S. Iyengar

Majd írok még a gyakorlásomról, a tapasztalataimról, mert annyi minden van, amit fontosnak tartok, amiket megtapasztaltam az elmúlt, gyakorlással töltött években. Talán hasznos lesz másnak is, talán segíthet. Van egy csomó olyan dolog, amiket ha nekem sok évvel ezelőtt valaki elmondott volna, lehet, hogy nem itt tartanék. De nem szoktam ezen bánkódni, mert nem cserélném el a megtapasztalásaimat senkiével. Mindenkinek más az útja…