Tüzet, füstöt és tükröt kér a nép, hát(ast)(at) adjatok neki(k)!
Dózisát tekintve, a KA(R)góROMBáAn dől a szublimasztikája ennek a helynek!
Az általános jóléthez gabonára van szüksége a gazdaságnak, időszerű tisztázni a tényeket, az élelmiszer tisztaságának szörnyűharcterén!
Én nem akartam, de az ösztön vezérelte Visnu kívánságát:
A gabona tétlen, és "A Mivel?" kedvében szeretnénk járni, ezért a megroppanás örömét rábízzuk az eső és természet kötelékmentes mivoltára. Az értelem, mely ez felfogja, soha nem sürgeti a megtévesztett médiát, arra, hogy elfogadja a világ kétértelműségének alaptalan vádjait. A természettel együttműködő és őszinte erdészek nem értik a gabonaföldek világát, ahogyan az empirikus filozófusok sem képesek megtéveszteni az élvezetre vágyók aranyát, a bűntelen színekben pompázó utódok etetését. Bhagavad-gītā3.13.
Az önmegvalósítást szolgálja a gabona és az eső, egységesen, hiszen az emberi élet kényszerül az áldozatkört megművelni, a föld viszont az embert kényszerül a hátán hordozni, ezért céltalan kötelesség nem létezik. Ahogy az óceán vonzódik a parthoz és forgatja a föld tengelyét a sodrás, úgy képes az ember is elérni a Legfelsőbbet. Bhagavad-gītā3.19.
Visnu cselekszik, de nem is akárhogyan! Mint tudjuk a könyv egy csatajelenetről szól, ezért a jámbor orvosok épp körbejárnak, ki menthető és ki nem a tékozló szünetben. Tisztázott, hogy a gyilkolás még a műtőasztalon is evidens, hiszen az ember által nem kívánatos szónak se szája se vége nincs. A nem kívánatos népességet, ezért az úgynevezett Karma-yoga, vagyis a karddal rendelkezők tábora viszi “kényszerűségből” a lét rabságától megfosztott irtózás tévútjára. A csatában az ember akarata ellenére sérüléseket szerez, melyektől megválna, de előfordul, hogy kérlelni kell társainkat az utolsó út megtételéhez szükséges lövedék útjára indítására. Bhagavad-gītā3.35.
A kérdés, miszerint ki milyen utat választ a választhatatlan pillanatban adott:
“Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Csupán a kéj az, óh, Arjuna. A szenvedély anyagi kötőerejével való kapcsolatból születik, s később haraggá alakul át — ez a világ mindent felemésztő, bűnös ellensége.” Bhagavad-gītā3.37.
Ki kérte a kegyelmet?
A születés, egy tévút, mely kezdetben a kéjtípusú váladék fel halmozásából született értelemszándéka keveredéséből származó jelkép imádatból ered. Bhagavad-gītā3.41.
A cselekvő képtelenné vált emberek számára, a puszta létezés is lélekjelenléttől függ. Meg lehet menteni embertársainkat, de ahhoz a tompa anyagon túl szükség van megfontolt szilárd elmére. Az egyetlen erő a lelki erő, melyhez erős kar és transzEND(d)entális - kimondhatatlan - értelem elnyerése szükséges. Bhagavad-gītā3.43.
Vessző, megvonásban részesítem, de mindenki oda teszi ahová kénye-kedve szerint illendő.
Ha ennyi nehézségen át sem vezet út, akkor hol jelenben gyökerező a kiút?
śhrī-bhagavān uvācha—the Lord said; loke—in the world; asmin—this; dvi-vidhā—two kinds of; niṣhṭhā—faith; purā—previously; proktā—explained; mayā—by me (Shree Krishna); anagha—sinless; jñāna-yogena—through the path of knowledge; sānkhyānām—for those inclined toward contemplation; karma-yogena—through the path of action; yoginām—of the yogis
BG 3.3: The Lord said: O sinless one, the two paths leading to enlightenment were previously explained by Me: the path of knowledge, for those inclined toward contemplation, and the path of work for those inclined toward action.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Óh, bűntelen Arjuna! Már megmagyaráztam, hogy az emberek két rétege törekszik az önvaló megértésére. Némelyek empirikus, filozófiai spekuláció útján, mások pedig az odaadó szolgálat által kívánják ezt elérni.
MAGYARÁZAT: A második fejezet harminckilencedik versében az Úr két folyamatról beszélt: a sāṅkhya-yogáról és a karma-yogáról vagy buddhi-yogáról. Ebben a versben ugyanezt magyarázza meg sokkal érthetőbben. A sāṅkhya-yogát, vagyis a lélek és az anyag természetének elemző tanulmányozását azok végzik, akik hajlamosak a spekulációra, valamint a dolgok tapasztalati tudás és filozófia által történő megértésére. Az emberek másik rétege Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, ahogy azt a második fejezet hatvanegyedik verse megmagyarázza. Szintén a harminckilencedik versben az Úr kifejti, hogy a buddhi-yoga, vagyis a Kṛṣṇa-tudat elvei szerinti cselekvés által az ember megszabadulhat a tettek kötelékeitől, s ezenkívül e folyamat teljesen mentes minden hibától. A hatvanegyedik vers még világosabban megmagyarázza ugyanezt az elvet, miszerint a buddhi-yoga azt jelenti, hogy az ember teljesen a Legfelsőbbre (pontosabban Kṛṣṇára) bízza magát, s hogy ily módon könnyedén uralkodni tud valamennyi érzéke felett. Ezért mindkét yoga-folyamat kölcsönösen függ egymástól mint vallás és filozófia. A vallás filozófia nélkül szentimentalizmus vagy néha fanatizmus, míg a filozófia vallás nélkül csupán elmebeli spekuláció. A végső cél Kṛṣṇa, hiszen az Abszolút Igazság után őszintén kutató filozófusok végül szintén a Kṛṣṇa-tudathoz érkeznek el. A Bhagavad-gītā erről is ír. Az egész folyamat arra szolgál, hogy megértsük az önvaló valódi helyzetét a Legfelsőbbel kapcsolatban állva. A filozófiai spekuláció közvetett folyamat, ami által az ember fokozatosan eljuthat a Kṛṣṇa-tudat szintjére, míg a másik folyamat közvetlen, s mindent közvetlenül Kṛṣṇával kapcsol össze. E kettő közül a Kṛṣṇa-tudat útja a jobb, mert nem függ az érzékek filozófiai folyamattal való megtisztításától. A Kṛṣṇa-tudat maga a tisztító folyamat, amely az odaadó szolgálat közvetlen alkalmazásával könnyű, s egyben magasztos is.
karmaṇaiva hi sansiddhim āsthitā janakādayaḥ loka-saṅgraham evāpi sampaśhyan kartum arhasi yad yad ācharati śhreṣhṭhas tat tad evetaro janaḥ sa yat pramāṇaṁ kurute lokas tad anuvartate
karmaṇā—by the performance of prescribed duties; eva—only; hi—certainly; sansiddhim—perfection; āsthitāḥ—attained; janaka-ādayaḥ—King Janak and other kings; loka-saṅgraham—for the welfare of the masses; eva api—only; sampaśhyan—considering; kartum—to perform; arhasi—you should; yat yat—whatever; ācharati—does; śhreṣhṭhaḥ—the best; tat tat—that (alone); eva—certainly; itaraḥ—common; janaḥ—people; saḥ—they; yat—whichever; pramāṇam—standard; kurute—perform; lokaḥ—world; tat—that; anuvartate—pursues karmanaiva hi sansiddhim asthita janakadayah loka-sangraham evapi sampashyan kartum arhasi yad yad acharati shreshthas tat tad evetaro janah sa yat pramanam kurute lokas tad anuvartate
Translation BG 3.20-21: By performing their prescribed duties, King Janak and others attained perfection. You should also perform your duties to set an example for the good of the world. Whatever actions great persons perform, common people follow. Whatever standards they set, all the world pursues.
karmaṇā—munkával; eva—még; hi—bizonyára; saṁsiddhim—tökéletességben; āsthitāḥ—elhelyezkedik; janaka-ādayaḥ—Janaka és más királyok; loka-saṅgraham—a köznép; eva api—szintén; sampaśyan—figyelembe véve; kartum—cselekedni; arhasi—megérdemled.
Előírt kötelességeik teljesítésével még a királyok — például Janaka — is elérték a tökéletességet. Végre kell hát hajtanod feladatodat, hogy az embereket a jóra tanítsd.
MAGYARÁZAT: Janaka és a hozzá hasonló királyok mind önmegvalósított lelkek voltak, s emiatt számukra nem volt kötelező a Védákban előírt kötelességek végrehajtása. Mégis eleget tettek minden előírt feladatnak, hogy saját példájukkal tanítsák a hétköznapi embert. Janaka Sītā apja és az Úr Śrī Rāma apósa volt. Az Úr hűséges bhaktája lévén transzcendentális szinten állt, ám mint Mithilā (India Bihar állama egyik tartományának) királya, tanítania kellett alattvalóit az előírt kötelesség végrehajtására. Az Úr Kṛṣṇának és Arjunának, az Úr örök barátjának nem kellett volna harcolnia a kurukṣetrai csatában, mégis harcoltak, hogy megtanítsák az embereknek: az erőszakra szintén szükség van ott, ahol a józan érvek már nem segítenek. A kurukṣetrai csata előtt számtalan kísérlet történt, hogy elejét vegyék a háborúnak. Még az Istenség Legfelsőbb Személyisége is közbenjárt a békéért, ám a másik tábor mindenáron háborút akart. Ilyen igaz ügy érdekében tehát szükség van a harcra. Noha a Kṛṣṇa-tudatú embert talán egyáltalán nem érdekli ez a világ, mégis dolgozik, hogy másokat helyes cselekedetekre és helyes életmódra tanítson. Akik jártasak a Kṛṣṇa-tudatban, képesek úgy cselekedni, hogy mások kövessék őket. Erről szól a következő vers.
śhri-bhagavān uvācha—the Supreme Lord said; kāmaḥ—desire; eṣhaḥ—this; krodhaḥ—wrath; eṣhaḥ—this; rajaḥ-guṇa—the mode of passion; samudbhavaḥ—born of; mahā-aśhanaḥ—all-devouring; mahā-pāpmā—greatly sinful; viddhi—know; enam—this; iha—in the material world; vairiṇam—the enemy shri bhagavan uvacha kama esha krodha esha rajo-guna-samudbhavah mahashano maha-papma viddhyenam iha vairinam
Translation BG 3.37: The Supreme Lord said: It is lust alone, which is born of contact with the mode of passion, and later transformed into anger. Know this as the sinful, all-devouring enemy in the world.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Csupán a kéj az, óh, Arjuna. A szenvedély anyagi kötőerejével való kapcsolatból születik, s később haraggá alakul át — ez a világ mindent felemésztő, bűnös ellensége.
MAGYARÁZAT: Az anyagi teremtéssel és a szenvedély kötőerejével kapcsolatba kerülve az élőlény Kṛṣṇa iránti örök szeretete kéjjé alakul át. Az Isten iránti szeretet úgy változik kéjjé, mint ahogyan a tej válik joghurttá a savanyú tamarind gyümölcs hatására. A kielégítetlen kéj haraggá alakul, a haragból illúzió származik, az illúzió pedig azt eredményezi, hogy az ember folytatja anyagi létét. Ezért a kéj az élőlény legnagyobb ellensége. Egyedül ez az, ami arra készteti a különben tiszta élőlényt, hogy az anyagi világ béklyóiban maradjon. A harag a tudatlanság kötőerejének megnyilvánulása. Ezeket a kötőerőket tehát a dühről és más velejáróiról lehet felismerni. Ha a szenvedély kötőerejéből az előírt cselekedetek és életmód által a jóságéba emelkedünk, s nem süllyedünk a tudatlanság kötőerejébe, akkor a lelki vonzódás megmenthet bennünket a mélybe taszító dühtől. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége számtalan formába terjesztette ki Magát, hogy élvezze örökké növekvő lelki gyönyörét, melynek az élőlények szerves részei. Ők szintén rendelkeznek részleges függetlenséggel, de amikor ezzel visszaélnek, és szolgálatkész hajlamuk az érzéki élvezetre vágyó hajlammá alakul át, akkor a kéj hatalma alá kerülnek. Ezt az anyagi világot azért teremtette az Úr, hogy lehetőséget adjon a feltételekhez kötött élőlényeknek kéjes hajlamaik kielégítésére, s hogy miután hosszú időn keresztül teljesen hiábavalóan próbálkoztak e vágyaik kielégítésével, kezdjenek el tudakozódni igazi helyzetükről. Erről a tudakozódásról írnak a Vedānta-sūtrák első sorai. Athāto brahma-jijñāsā: kérdeznünk kell a Legfelsőbbről. A Legfelsőbbet a Śrīmad-Bhāgavatam a következőképpen határozza meg: janmādy asya yato 'nvayād itarataś ca. „Mindennek az eredete a Legfelsőbb Brahman.” A kéj így szintén a Legfelsőbbtől származik. Ha kéjünket a Legfelsőbb iránti szeretetté, vagyis Kṛṣṇa-tudattá formáljuk át — más szóval amikor Kṛṣṇa öröme lesz minden vágyunk —, akkor a kéjt és a haragot is lelkivé változtathatjuk. Hanumān, az Úr Rāma nagy szolgája Rāvaṇa arany városának felégetésére használta dühét, ám így az Úr legkiválóbb bhaktája lett. Itt a Bhagavad-gītāban az Úr arra biztatja Arjunát is, hogy dühét fordítsa ellenségei ellen, hogy örömet okozzon Neki. A Kṛṣṇa-tudatban, Kṛṣṇa kedvéért kimutatott kéj és harag ily módon már nem az ellenségünk többé, hanem a barátunk.
Könyves András BHF Teológus szak Budapest 2024.02.16.