A következő élet születésének módozata:

A nektári transz ismeretének birtokában, szinte örökre köti az embert az abszolútról szóló tudás elvének értelme, amely a javak között a legkiválóbb.

A fogadalom, mely szerint a tárgyak érintését megelőzi egy belégzés, aminek kilégzése csak a tüdő által felmelegített tűz képes olyan életlevegőt oltalomba helyezni, ami képes életet lehelni egy rendíthetetlen anyaméhbe. Az alászálló ellenséget, csak fegyelmezett elmével lehet kötni, de szükség nagy mestere, a yogi képes, ezt a tétlenséget szövevényes úton érteni, és végül fölényes elégedettséget ér el, a feláldozandójavak befolyásolására tett törekvésében. Bhagavad-gītā 4. 27.

Az elolvadó vallástalanság a jámborok előtt heverő irigység túlsúlya okán, végül kútra tereli az értelemre szomjazókat, és elhozza Isváku tanítványát, az elvek korszakában. A tudás tüze képes az Újjá sem születő jéghegy lábát fölényesen mosni, de a rejtély levegőtlen tüze végül nem érez szeretetet se Irántam, se a tárgyak érzékekre való hatásában! Bhagavad-gītā 4. 31.

A tetőfok képes átadni az igazságot, de alázat nélkül se fel, se le nem kerül az értelem, csak annak, aki már látta az igazságot. Bhagavad-gītā 4. 34.

A következő élet lehetősége, a reinkarnáció, cs(a)upán csak illúzió! Egyetlen életed van, a jelenlegi. A transzcendentális test, melyről a könyv ír, létezik, a megfoghatatlanban, a transz állapota elindít a halál irányába, melytől csak a fegyelmezett légzés képes megvédeni, de sok esetben még az sem. A légzés tüze képes tisztítani minden ellenséget, legyen az akár a testben, akár a levegőben, akár a szívben, akár az értelemben, de a égzést megállítani megegyezik az öngyilkosság szándékkával. A Bhagavad Gíta, ennek ellenére magasztalja, és a legnagyobb jóginak hívja azt, aki erre képes! Az életlevegő tudománya hannvassza a cselekedetek minden visszahatását. B.G. 4.37.

A testben, a tüzes légzéstől megjelenő hamut végül csak az ellentétpárok tudják hamar alászálló cselekvésre késztető módon eltávolítani. A régmúlt tettei, melyek lábunk járható tulajdona, életünket megelőzően is jelen voltak, és távozásunk követően is jelen lesznek, ez a birodalom az a környezet, ahol a nap süt és a jéghegy olvad, az ember tétlenül csodálja az olvadó és újra fagyottá váló idő rejtélyét. Bhagavad-gītā 4. 9.

A hited az emberekben és a csodában, akkor válik igazán erőssé, amikor felismered, hogy hamarosan, akár már most azonnal meghalsz! A kétség, miszerint létezik a túlvilági élet, olyan abszurd! Ha valaki túl adakozó, látható módon nem képes a holnapi napkeltében bízni, az kétségtelen, hogy közelebb jár a távozáshoz szükséges elégséges MIvolT(tyáh)oz, mint az, aki még a gazdagságra való vágytól még a felhatalmazást sem kapta meg az utódok nemzéséhez. A tudás fegyverére nincs szükség, csak az értelem egységes pontján nyugvó 8 fokú jóga gyakorlására, az ashtanga vinyásza jóga egyetlen ékövére a forró légzés és a beáramló hideg levegő egyensúlyának megtartására! Bhagavad-gītā 4. 42.

Azért vonzódunk a testhez, mert egykoron tettet ért bennünk, ettől elvonatkoztatni badarság és mindenek fölött az élőlény akarata a létezés, és nem a létezés akarata az élőlény. Bhagavad-gītā 4. 25.

idezet.txt

S.B.1.8.14. VERS

antaḥsthaḥ sarva-bhūtānām ātmā yogeśvaro hariḥ
sva-māyayāvṛṇod garbhaṁ vairāṭyāḥ kuru-tantave
antaḥsthaḥ—mivel belül van; sarva—minden; bhūtānām—élőlénynek; ātmā—lélek; yoga-īśvaraḥ—minden misztika Ura; hariḥ—a Legfelsőbb Úr; sva-māyayā—a személyes energiával; āvṛṇot—befedte; garbham—a magzatot; vairāṭyāḥ—Uttarānak; kuru-tantave—Kuru Mahārāja utódjának.

A legfőbb misztika Ura, Śrī Kṛṣṇa Paramātmāként mindenki szívében jelen van. Hogy megoltalmazza a Kuru-dinasztia sarját, saját energiájával vette körül Uttarā magzatát.

MAGYARÁZAT: A legfőbb misztika Ura egyszerre jelen lehet mindenki szívében, sőt az atomokban is Paramātmā, teljes része által. Uttarā testében körülvette a magzatot, Parīkṣit Mahārāját, hogy megmentse, s hogy megvédje annak a Kuru Mahārājának az utódját, akinek Pāṇḍu király is leszármazottja volt. Mind Dhṛtarāṣṭra, mind Pāṇḍu fiai ugyanúgy Kuru Mahārāja dinasztiájához tartoztak, ezért mindannyiukat Kurukként ismerték. Attól kezdve azonban, amikor a két család között viszály támadt, Dhṛtarāṣṭra fiait Kuruknak, Pāṇḍu fiait pedig Pāṇḍaváknak hívták. Mivel Dhṛtarāṣṭra összes fia és unokája elesett a kurukṣetrai csatában, a dinasztia utolsó fiát nevezték a Kuruk fiaként.

A Bhagavad-gītāban (15.15) az Úr azt mondja: „Én minden szívben ott lakozom. Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység. Én vagyok az, akit az összes Véda közül ismerni kell, hiszen Én vagyok a Védák szerkesztője és a Vedānta tanítója.” Kuntī királynő megerősíti, hogy az Úr annak ellenére, hogy minden élőlényben és rajtuk kívül is létezik, mégis láthatatlan. Az Úr tehát rejtély a közönséges ember számára. Kuntī királynő maga tapasztalta, hogy az Úr Kṛṣṇa jelen volt előtte, mégis behatolt Uttarā méhébe, hogy megmentse magzatát Aśvatthāmā brahmāstrájának támadásától. Kuntī maga is zavarba jött azt illetően, hogy Śrī Kṛṣṇa mindent átható-e vagy helyhez kötött. Valójában mind a kettő, de fenntartja Magának azt a jogot, hogy nem mutatja meg magát azoknak, akik nem meghódolt lelkek. Ezt az áthatolhatatlan függönyt a Legfelsőbb Úr māyā energiájának nevezik, s ez akadályozza a lázadó lélek korlátokhoz kötött látását. Erről szólnak a következő versek.

S.B.6.18.61. VERS

cakarta saptadhā garbhaṁ vajreṇa kanaka-prabham
rudantaṁ saptadhaikaikaṁ mā rodīr iti tān punaḥ
cakarta—felvágta; sapta-dhā—hét darabra; garbham—a magzatot; vajreṇa—villámjával; kanaka—arany; prabham—ami úgy tűnt; rudantam—síró; sapta-dhā—hét darabra; eka-ekam—mindegyiket; mā rodīḥ—ne sírjatok; iti—így; tān—őket; punaḥ—újra.

Miután belépett Diti méhébe, villámja segítségével hétfelé vágta Diti magzatát, ami úgy ragyogott, mint az arany. Hét helyen hét különböző élőlény kezdett el sírni. „Ne sírjatok!” — mondta nekik Indra, majd mindegyiküket ismét hét darabra vágta.

MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī çhākura megjegyzi, hogy Indra a yoga hatalmával az egyetlen Marut testét hét testté terjesztette ki, aztán amikor az eredeti test hét részének mindegyik darabját újra darabokra vágta, negyvenkilencen lettek. Amikor mindegyik testet hét részre vágta, új élőlények léptek az új testekbe. Olyanok voltak, mint a növények, amelyek külön lényekké válnak, ha különálló részekre vágják őket s elültetik egy dombon. Az első test egy volt, s amikor Indra sok darabra vágta, sok másik élőlény került az új testekbe.

A kāryārthe szó arra utal, aki magához vonzotta Devakī magzatát, és megtévesztette Yaśodā anyát. Ezek a kedvtelések rendkívül bensőségesek. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasította yogamāyāt, hogy tévessze meg társait kedvtelései során, és zavarja meg az olyan démonokat is, mint Kaṁsa. Ahogyan korábban olvashattuk, yogamāyāṁ samādiśat. Hogy az Urat szolgálja, yogamāyā mahāmāyāval együtt jelent meg. Mahāmāyā arra utal, „aki az egész anyagi világot megtéveszti”: yayā sammohitaṁ jagat. Ebből az állításból kiderül, hogy yogamāyā részleges kiterjedésében mahāmāyāvá válik, és illúziót bocsát a feltételekhez kötött lelkekre. Más szóval tehát az egész teremtés két részre osztható: egy transzcendentális vagy lelki, illetve egy anyagi részre. Yogamāyā irányítja a lelki világot, és részleges kiterjedése révén, mahāmāyāként az anyagi világot tartja kézben. A Nārada-pañcarātra azt mondja, hogy mahāmāyā yogamāyā részleges kiterjedése. Egyértelműen kijelenti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének egy energiája van, melyet néha Durgānak neveznek. A Brahma-saṁhitā azt mondja: chāyeva yasya bhuvanāni bibharti durgā. Durgā nem különbözik yogamāyātól. Amikor valaki helyesen megérti, kicsoda Durgā, azonnal felszabadul, mert Durgā eredetileg a lelki energia, a hlādinī-śakti, akinek kegyéből az ember rendkívül könnyen megértheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Rādhā kṛṣṇa-praṇaya-vikṛtir hlādinī-śaktir asmād. A mahāmāyā-śakti azonban eltakarja yogamāyāt, ezért befedő energiának nevezik. Ez a befedő energia téveszti meg az egész világot (yayā sammohitaṁ jagat). Végezetül elmondhatjuk, hogy a feltételekhez kötött lelkek megtévesztése és a bhakták felszabadítása egyaránt yogamāyā feladatai közé tartozik. Az, hogy Devakī magzata máshová került, és az, hogy Yaśodā anyát mély álomban tartotta, egyaránt yogamāyā műve volt — mahāmāyānak nincs hatalma az ilyen bhakták fölött, mert ők örökké felszabadult helyzetben vannak. Mahāmāyā a felszabadult lelkeket vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nem képes irányítani, Kaṁsát azonban megtévesztette. Amikor yogamāyā felfedte magát Kaṁsa előtt, azt valójában mahāmāyā tette, s nem yogamāyā. Yogamāyā rá sem tud nézni olyan szennyezett emberekre, mint Kaṁsa, vagy meg sem tudja érinteni őket. A Caṇḍīban, a Mārkaṇḍeya Purāṇa tizenegyedik fejezetében Mahāmāyā így szól: „Vaivasvata Manu idején a huszonnyolcadik yugában Yaśodā leányaként fogok megszületni, és Vindhyācala-vāsinī néven fognak ismerni.”