Az én jógás sztorim
Olyan képek találtak meg az interneten, amitől leesett az állam!
Kiskorom óta próbáltam megtalálni a nekem való mozgásformát és rengeteg mindenbe belekóstoltam a táncon át különböző sportokig, hogy ráleljek. Mindig élt bennem egy megfogalmazhatatlan vágyódás egy bizonyos mozgásforma iránt, amit nem tudtam se körülírni, se behatárolni. Bármibe belekezdtem egy idő után feladtam, mert nem adott nekem semmit, ami miatt folytatni akartam volna. Hamar elfogyott a motivációm, hogy újra elmenjek a különböző órák következő alkalmaira. Mivel hatalmas igény élt bennem a mozgásra, otthoni edzéssel próbáltam pótolni, de ez nem volt kielégítő… borzasztóan hiányzott valami, amit semmi nem tudott megadni.
A jóga megtalált. Egy alkalommal, olyan képek találtak meg az interneten, amitől leesett az állam. Azt mondtam, ezt én is akarom! Igen! Én ilyet akarok! Ezt, hogy kell? Ez mi? A válasz egy szóval: Jóga. Az édesanyám már régóta próbált rávenni, hogy jógázzak, de azelőtt nem gondoltam, hogy az ilyen izgalmas dolgokat nyújt. Utánajártam, és megtudtam, hogy a jógának számos típusa van és van egy extrémebb ága, az Astanga.
˘Folytatásért görgess a kép alá.˘ A mozgató rugóm
Hogy miért vonzott annyira az Astanga és kizárólag csak az? Engem mindig is a kihívások és az extrémebb dolgok vonzanak. Ezért az Astanga. Ahány ember, annyi féle, mindenkinek meg kell találnia a magának való jóga típust. Lehet valaki egy lightos jóga órára vágyik, engem egy olyannal, a világból ki lehetne kergetni. Tudtam, egy olyan jóga óra, ami nem fáraszt és nyűgöz le eléggé, egy életre elveszi a kedvem a jógától.
Megtudtam, hogy az Astanga egy haladó jóga típus, méghozzá az egyik legextrémebb. Sose jógáztam még, és mindenhol az a tanács fogadott, hogy több éves jóga (pl: Hatha) tapasztalatra van szükség az Astanga elkezdéséhez. Na, nem! Én EZT akarom, és méghozzá most! Úgy döntöttem nem veszek tudomást erről a tanácsról, és milyen jól tettem….
Margitszigeti Jóga
Rengeteget keresgéltem az interneten, hogy hova mehetnék, de egyik lehetőséget se találtam kedvezőnek, míg a tavasz beköszöntével meg nem találtam a Margitszigeti Jógát. Rögtön tudtam, hogy ez kell nekem! Elmentem életem első Astanga órájára. Az izgalmam egy kis félelemmel, de annál sokkal több várakozással keveredett. A gyakorlás során persze sok mindent fordítva és rosszul csináltam, de ez nem zavart. Az óravégi relaxációt valószínűleg óriási mosollyal az arcomon feküdtem végig. Leírhatatlan érzés volt. Aznap rátaláltam arra, amit egész életemben kerestem, és minden elvárásomat felülmúlta. Attól a naptól kezdve járok a Nati és András óráira, sehova máshova. Nekem Ők kellenek, és az, amit ők nyújtanak.