Astangavarázslat

Azoknak, akik rendszeresen astangáznak…

Az Astanga varázslatos világa

Az Astanga Vinyásza Jóga varázslatos világában minden olyan egyszerűnek tűnik. Kötött sorozat. Egyenletes ritmus. Felvesszük az ászanát és kijövünk belőle. És vinyásza. Újra. Közben pedig csak lélegzünk. Hangosan. És koncentrálunk. Befelé figyelünk. Mindig ugyanúgy. De mégis minden alkalommal más a gyakorlás. Nincs két egyforma reggel.

Az a világ, ahová belépünk a gyakorlás elején, mikor a szőnyeg elejére állunk Szamaszthitiben, imádkozó tartásban tartott kezekkel, és ott maradunk másfél órán át, egy rejtett, végletekkel teli dimenzió, és mindenkinek a sajátja. Olyannyira, amennyire nincs két egyforma ember, tehát nincs két egyforma belső világ és megtapasztalás. Mindenki máshogyan éli át, fedezi fel, engedi el, és szület újjá az átalakult belső tereiben. És ez benne a csodálatos. És ezt mindannyian tudjuk.

Astangavarázslat

Igényünk lesz rá. Megszületik a vágy, először talán nem is igazán értelmezhető, és nem is megmagyarázható, de szükségünk van a gyakorlásra. Az újabb és újabb gyakorlásokra. Csak visz az utunk, hogy találkozzunk újra. Mint amikor szerelmes az ember, de még nem is tud róla. Ez csak a legeleje az útnak, a közös utunknak az astanga jógával való találkozás utáni első pár nap, esetleg egy hét a következő találkozásig – kinek mennyi. Változó.

Majd tudatosodik az igény. És nem is vesszük észre, de már függünk. Erőteljesen radzsaszikus (szenvedélyes) módon. Talán túlságosan is erős késztetések jöhetnek felszínre, melyeknek képtelenek vagyunk nem engedni. Az első időkben engedünk, egyre gyakrabban és gyakrabban, még akkor is, amikor már mást diktálna a józan ész. Még a fájdalmak ellenére is, csak a gyakorlásunk számít és semmi más. A fáradtság sem érv, és a fizikai test igényei sem. Ez egy megkönnyebbült állapot, egy fellélegzés, szó szerint. Lélegezni is egyre könnyebb.

Ezen a ponton azért jó, ha van valaki, aki kívülről képes látni, rávilágítani erre a folyamatra, és néha visszaránt a földre, a nagy lebegésből. Néha egy-egy komolyabb fájdalom, esetleg sérülés is kizökkenthet. A „melankólikus realizmus” világában jön az igazi szembenézés a legmélyebb rétegekben meghúzódó fájdalmakkal, félelmekkel, traumákkal… teljesen egyéni, személyes, intim dolgainkkal, melyekről csak mi tudunk…vagy az is lehet, hogy mi magunk sem voltunk/vagyunk tudatában...

És az Astanga Vinyásza Jóga képes elhitetni velünk, hogy képesek vagyunk kilélegezni mindent ami fáj, ami nyomaszt, ami nehéz, megköt, lehúz, és elkezdjük valóban tapasztani, hogy ez tényleg így is van, képesek vagyunk rá, hiszen egyre könnyebbek vagyunk. És beérik a rengeteg munka gyümölcse, az erőn felül megtett erőfeszítések megtérülnek, mert könnyebbek lesznek a mindennapok is. Bár már nem lángolunk, alábbhagy a szenvedély, de a gyakorlás megmarad. Hétköznapok. Minden reggel más lesz ezután is, de egyensúlyba kerülünk, kicsit visszatér a józan ész, de van, ami megmarad, és ez a változás. A megváltozott ÖNMAGUNK.

Van, ami nem lesz olyan soha többé, mint amilyen azelőtt volt, mielőtt találkoztunk az Astanga jógával. Mert átalakultunk, jobbá, szabadabbá, őszintébbé, könnyebbé tett – átformált a gyakorlás.

Változó, kinek hány év az első lángoló időszak. Szerelem ez, de más, mint amit eddig ismertünk, átéltünk. Máshogyan változtat meg, és nem lesz vége igazán sosem. Rajtunk áll, meddig megyünk el… nem kell, hogy vége legyen…. ez benne a csoda…

„ A jóga az, ahogyan a gyakorlás megváltoztat.”

R. Sharath Jois

Now We Are Free

Van kérdésed?

Kattints az arcképre!

SMS +36 30 399 3130
Hétvégi jóga elvonulás a Pilisben: 2019. április 5.