Kö(ő) hin tÉs

Mi érzékkielégítők tudatában vagyunk , hogy a test, a szellem és a társadalom csak minimálisan képes tolerálni a tetteinket.

Helyzet független ember típusok – a széles látókörű ember létezése

Mi a köteऌessége a haऌáऌ küszöbén áऌऌó inteऌऌigens embernek? A Srímad-Bhágavatam könyvajánऌó újabb verséhez érkeztünk a 2. ének, 3. fejezet, १0. verséhez.

Számtalan pszichológia csoportosítással találkozhatunk a 21. században,

melyeknek jelentős része több száz éves írásokból ránk maradt tudástárból származó apró kis morzsák, kivonatok. A Bhágavatam lapjain megannyi viselkedéstípust tanulmányozhatunk történtetekbe ágyazott helyzetekben. Ezek a történetek a hétköznapi helyzeteinkre rávetíthető krízisek és katarzisok gyűjteményét jelentik meg nyomtatott formában, amelyek szereplői bemutatják a helyes úthoz vezető viselkedésformát. Ezen helyzetek közül az elzárt, de mégis a mindenki életében eljövő pillanat az, amikor egy szerettünk távozik. Ezen távozás pillanatának (elő)vizsgálatára van lehetőségünk az S.B.2.3.1. verstől kezdődően:

„Srí Sukadeva Gosvámí így szólt: Paríksit Mahárája! Arról kérdeztél, mi a kötelessége a halál küszöbén álló intelligens embernek, s én válaszoltam neked.”

˘Folytatásért görgess a kép alá.˘
Mi a kötelessége a halál küszöbén álló intelligens embernek?

A vers magyarázatai és

az azt követő versekhez érdemes a fizikailag megvásárolható könyvet a kezünkbe vennünk. A 10. vers fordítása így hangzik: „Aki fejlettebb értelemmel rendelkezik — akár tele van mindenféle anyagi vággyal, akár mentes azoktól, akár a felszabadulásra vágyik —, annak minden eszközzel a legfelsőbb egészet, az Istenség Személyiségét kell imádnia.” A vers magyarázatában Srila Prabhupáda említést tesz a tökéletesség elérésének útjáról (brahmajyoti). A vágy-nélküli ember megfoghatatlan rabszolgai hangulat helyett úgy írja le mint, aki mentes az anyagi élvezetek okozta öröm ingerétől és képes csupán a dicséret magjából származó örömből és a kötelesség végzéséből származó boldog élet fenntartására. Ezt az állapotot akámának hívja.

Ezt a végtelen távolinak tűnő állapotot

kihelyezi (térben és időben) az elérhetetlen lelki világba. Ha megvizsgáljuk a fejezet kezdő versét, akkor ez azt jelentheti, hogy az ember a távozását követően már nem vágyik a jelen világunkban való tevékenységre és annak eredményére sem.

Váltsunk szemléletmódot és ne a halál, hanem

a szeretet oltárán végzett szív aspektusából nézzük az akáma szót! Ebben az esetben a feltétel nélküli szeretet megnyilvánulásáról beszélünk, amely kiteljesedik a tökéletes gondoskodás, szeretet, törődés és kiélesített figyelem részeként. Ezt a magasztos érzést is akámanak hívja.

Idézem:

„E magasztos érzéseket mutatták ki Vrajabhumi leányai az Úr boldogsága miatt. A gopík minden feltétel nélkül szerették az Urat — ez az akémah gondolkodás tökéletes megnyilvánulása. A káma felfogás, azaz a saját elégedettség utáni vágy az anyagi világban nyilvánul meg teljesen, míg az akáma a lelki világban.”

Srímad-Bhágavatam 2. ének, 3. fejezet, 10. vers.

A káma felfogás alatt

az ember éber abban a tekintetben, hogy a körülményeit és annak vagyontárgyait és szeretteit egy bizonyos módon védi. Ezt a viselkedésmódot hívhatjuk normálisnak. (Hiszen senki sem képes eldobni az életében megszerzett kapcsolatokat és érzékkielégítésre szolgáló szokásait csupán csak egyik pillanatról érdektelenül a másikba.) Tudatában vagyunk (mi érzékkielégítők), hogy a test, a szellem és a társadalom csak bizonyos küszöb-értékig képes tolerálni a vágyaink irányába végzett cselekedeteink összességét. A jól végzett törekvés mentes a nyomorúságtól és a gyötrelemtől, de nem mentes a kíméletlen úttartás okozta nehézségektől.

Ezért, vagy ennek következtében

végül a fent említett káma viselkedés akámáva minősítést is kaphat.

Megerősítő idézet Srila Prabhupáda magyarázatából:

„A káma felfogás hatása alatt Arjuna megtagadta a harcot a kuruksétrai csatamezőn, mert saját boldogságára gondolva meg akarta kímélni rokonai életét. De mivel tiszta bhakta volt, az Úr utasítására mégis beleegyezett a harcba, mert feleszmélt és felismerte, hogy elsődleges kötelessége az, hogy akár saját boldogsága árán is, de elégedetté tegye az Urat. Így akámává vált. Ez jelenti a tökéletes szintet egy tökéletes élőlény számára.”

A 10. vers magyarázatának utolsó bekezdésében találjuk

a Udhára-dhíh kifejezést, mely széles látókörű embert jelent. Az aki elvesztette az eszét, annak szüksége van egy intelligens ember jelenlétére, hogy újra önvalójára találjon, mint ahogyan az ember lánya sírva a napfelkeltét várja egy rossz éjszakát követően.

Kérdésed van, információra van szükséged?

Kattints az arcképre! (chat)

KAPCSOLAT: +36 30 399 3130
-->