Nem tudsz valamit? Kérdezni kell, nem fölfújódni, mint egy béka! ♦ piszkozat
Akkor most kell fellapozni a Srimad-Bhágavatam 2. énekének, 5. fejezetét!
Nincs időd elolvasni? Itt az első vers lényege:
Egy tanítványiláncolat HÁLÓZATÁba tartozó tanár nem kér pénzt, akkor ha a tanítvány az egyéni lélek és a Felsőlélek közötti kapcsolatról, annak természetéről tanul tőle.
Nézzük az elemzést fokozataiban:
Srí Nárada Muni, aki a következő tanítvány szerepét tölti be, ebben a versben, megkérdezi az első szülött (élő)lényt, azaz BRAHmáji-t, hogy beszéljen az egyéni lélekről, amely az igazsághoz vezeti az emert.
˘Folytatásért görgess a kép alá.˘
Ennek az elbeszélésnek a tudománya az, hogy
a megfelelő dallamban, helyszínen és időpontban legyünk megfelelő állapotban és tudásra szomjazva alázatosan tegyünk fel kérdéseket és figyelmesen tudjuk azt befogadni.
Hasonulás törvénye:
A kulcs tehát a kérdés feltevés időpontjában van és nem abban, hogy hogyan tesszük fel a kérdést. A kérdés feltevésének hangulata a mi állapot”jelzőnk”, ezért az arra alkalmas személy fog válaszolni, a körülöttünk lévő társaságból.
Vissza térve a Bháhavatam lapjaira,
a tanítványiláncolat azt jelenti, hogy transzendentális tudást kapunk, és azt a pillanatnyi helyzethez mérten kapjuk. Hivatkozás: Bhagavad Gita: 4.2.
És ha csak kíváncsiak vagyunk?
A kíváncsi ember nem sorolható be a tanítványiláncolat soraiba, hiszen a kérdése felfedi jelenlegi élethelyzetének állapotát. Az ilyen kérdező a legértékesebb a tanító számára, hiszen nem kervtelés, hanem igazi tudakozódás hajtja a kérdezőt a válasz irányába.
Még egyszer a lényeg:
Egy tanítványiláncolat HÁLÓZATÁba tartozó tanító, soha nem kér pénzt tanítványaitól, ha Ők őszinte szolgálattal teszik (és végzik és haladnak) a tudás művelésének és alkalmazásának útján.
DE a tanításNAK az egyéni lélek természetéről,
annak Felsőlélekkel való kapcsolatáról, annak kettőségéről kell szólnia.