Ők tehetnek róla!

A magány csak átmeneti állapot. Soha ne feledkezzünk meg arról, hogy ha épp egyedül is érezzük magunkat, ez csak ideiglenes, nem tart örökké.

A magány varázsa mindannyiunkat elbűvöl!

Kezdjük ott, hogy a Srimad-Bhágavatam, a Bhagavad Gíta és a hasonऌó irodaऌmak egy piऌऌanatra sem emऌítik meg a magányt.

Ezek az írások a teremtés,

fenntartás és újra teremtés szakaszaival foglalkoznak. Egy két kivételtől eltekintve. Az Áldozatra születtem című könyv 29. fejezetében olvashatjuk a következő sorokat:

  • “ A magány varázsa mindannyiunkat elbűvölt. Judhisthira filozofikus lett
  • Ardzsuna belefeledkezett a költészetbe
  • Bhíma azt gondolta, hogy miénk az erdő
  • Nakula a hegyi patak vizében önmagát csodálta, Szahadéva pedig ösvényt keresett az erdőben, s a jövő feladatain töprengett. – Akkor hát, tizenkét évi száműzetés vár ránk ebben a Kámjaka erdőben! Felépítjük a kunyhónkat a Tandravatí partján, és élünk boldogan – áradoztam. Judhisthira kikérte Szahadéva véleményét. – A Kámjaka-erdő minden szempontból kívánatos lenne, ha nem élnének itt a kiráták. – Miért baj az, ha a kirátáknak itt van a lakhelyük? – csodálkozott Judhisthira. – Összebarátkozunk velük. Legalább nem szomorkodunk majd annyira, hogy ott kellett hagynunk a barátainkat. Mi is a közösségük része leszünk. „

˘Folytatásért görgess a kép alá.˘
Kengyelfutó gyalogkakukk és PRÉRIFARKAS - graffiti

Kengyelfutó Gyalogkakukk 1994 Chariots Of Fur:

Az idézetben szereplők ismerős(ök)ek lehetnek,

hiszen szintén Ők a főszereplői a The Bhaktivedanta Book Trust (BBT) által kiadott Mahábhárata könyvnek is.

Vissza térve a magány kérdéskörére,

a Krisna tudat eszmei értékét képviselő bölcsek által kiadott könyvek ritkán jelenítik meg a magány okozta nehézségeket, hiszen ezen kultúra a család és a gyerek nevelés és az ahhoz kapcsolódó gazdasági kérdésekkel foglalkozik.

Kérdésem, ezen képviselők felé, hogy

aki egyke és családjától távol van, hogyan képes elviselni a magány okozta gyökértelenség érzését, nehézségét. A válasz olya egyszerűnek tűnik, hiszen számtalan írás és vers hívja fel a figyelmet az elvonultság okozta erő hihetetlen transzcendentitására. Kérdem én, hogy ezt az elvonultságot, a gyermekek kirepülése és a magányos évekkel teli nyugdíjas pillanatokban érdemes-e kihasználni, vagy egész életünkben ennek az elvonultságnak a gyönyörében kell tengődnünk.

Könyv és könyvcsomag / Mahábhárata

Hol is tartottam? Összegzés:

A kiinduló pontunk az volt, hogy a Krisna-tudatban kultivált könyvek 99%-a kerüli a magány szót és csupán az említett könyvben - az Áldozatra születtemben – szerepel. Az emlékezeteim szerint a Chaitanya Charitamrita (Caitanya-caritāmṛta), bőven rendelkezik az elkülönülés okozta sebekkel. Az igazán ritka esetekben megszerezhető, nyomtatási költségét tekintve minimum 30 000 Ft értékű könyvben, oly kifinomult versek találhatók, melyek képesek kifejezni a vágyakozással és az elkülönüléssel kapcsolatos Isteni érzéseket. Aki teheti életében csak egy pillanatra is nyissa ki mindhárom könyvet és elmúlik minden aggodalma az élettel és a halállal kapcsolatban egyaránt.

Egy idézet következi a Chaitanya Charitamrita lapjairól, de

mielőtt elolvasnád, kérlek vedd figyelembe, hogy létezik olyan értelmezési aspektus, miszerint Krisna egy tehénpásztor fiú (és nem Isten) és a történetek jelentős része az Ő felnevelésével kapcsolatos elbeszéléséről szól. Ezek a történetek olyan ideálisak, hogy ha valakinek sikerül a leírtak alapján felnevelni egy gyermeket akkor az a növendék végül olyan békességet és boldogságot okoz a közvetlen környezetének, hogy nincs az az Isten, aki ne szeretné Őt. De ehhez egy egész falu tiszta törekvése (és felkészültsége) szükséges. Lássuk a magánnyal és a fentiekkel releváns idézetet és a szidás okozta gyötrelmet:

yájnika-bráhmaní saba táháte pramána krisna lági_ pati-áge chádileka prána

„ Az áldozatokat bemutató bráhmanák feleségei között például voltak néhányan, akik Krisna kedvéért férjük jelenlétében megváltak az életüktől.”

Caitanya Caritamrita, Madhya-lila, 12. fejezet, 32. vers

MAGYARÁZAT:

Ez a vers azt a napot idézi fel, amikor az Úr Srí Krisna és barátai, a tehénpásztorfiúk egy seregnyi jószággal a legelőket járták Mathurá közelében. A tehénpásztorfiúk egy kicsit megéheztek, s enni kértek, az Úr Krisna pedig azt mondta nekik, menjenek el a bráhmanákhoz, akik a közelben épp yajnát, áldozatot mutattak be, és szerezzenek valami harapnivalót ebből a yajnából. Az Úr utasítására a tehénpásztorfiúk felkeresték a bráhmanákat, és megkérték őket, adjanak nekik valami élelmet, ám a bráhmanák megtagadták a kérésüket. Ezután a tehénpásztorfiúk a bráhmanák feleségeitől koldultak ételt. Ezek az asszonyok mind ösztönös szeretettel ragaszkodtak az Úr Krisnához, s amint meghallották a tehénpásztorfiúk kérését, és megértették, hogy Krisna enni akar, azon nyomban otthagyták az egész áldozatot.

Emiatt aztán férjeik alaposan összeszidták őket, de

ők hajlandóak voltak megválni még az életüktől is. Egy tiszta bhaktának természetes jellemvonása, hogy kész az életét áldozni az Úr transzcendentális szerető szolgálatáért.

Sri Caitanya caritamrta, Madhya 12 The Cleansing of the Gundica Temple

Kengyelfutó Gyalogkakukk 1994 Chariots Of Fur

Kérdésed van, információra van szükséged?

Kattints az arcképre! (chat)

KAPCSOLAT: +36 30 399 3130
-->