A 2026
margitszigetijoga.hu

SZAKDOLGOZAT

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola ; Készítette: Könyves András BHF Teológus szak Budapest 2024.02.28.

2022. február 04.
péntek 23:27

Atomi ब्राह्मास्त्रं kürtszó a kuruksétrai csatamezőn, de hol? ♦ piszkozat

Egy kṣatriyának kötelessége, az igaz ügyért harcolni.

Arjuna jobb kezében ostort, balban gyeplőt tartott. A csata helyszínére harci szekérrel (ratham) feltételezhetően közúton érkezet. A kurukṣetrai csatatér, egy hétköznapi értelemben vett terület, mely vagy közpark vagy földrész. A természetet tartósan meg nem változtatott állapotban találták. A természetben összefüggő földterület kiterjedése és tulajdonjoga ismeretlen, ugyanakkor, ez egy szenthely volt már akkor is, ezért épületet feltehetően tartalmazott. Amennyiben, ez egy telek földterülettel, akkor egy osztatlan helyrajziszámot találnánk a tulajdoni lapon, ha 5000 éve létezett ez az ügymenetet támogató fölhivatali szám. Vyāsa képessége, miszerint látta a csatateret, annak történéseit képes volt közvetíteni, arra enged következtetni, hogy a terület védnöke volt. Vyāsa, Dhṛtarāṣṭra szobájában tartózkodott és onnan is ellátott a szekerekig, sőt hallotta is a megszólalókat.

A Srimad Bhágavatam, a fentiektől eltérően kurusksétrai arénát említ, mely egy együttesen zárt körül határolható építményt takar. Amennyiben a csatatér egy aréna, annak van alkotója, tulajdonosa. A terület rendeltetés szerű használattal, gazdasági céllal jött létre és feltehetően van közönsége is, rendelkezik égkondicionált színházteremi páhollyal, és külön vip közvetítői szobával. Śrīmad-Bhāgavatam 1. 9. 35.

˘Folytatásért görgess a kép alá.˘

Duryodhana vezérelte a harcot, vele szemben, szemtől szemben fehér ménektől vont nagy harci szekéren Krisna állt, aki végül a szekér kerekét felkapva futott, az időt szimbolikusan is kezében tartva. Bhagavad-gītā 1. 12.

Ha a csata egy arénában zajlott, ahol a közönség látta a halált, az vízválasztó lehet. Arjuna az univerzális forma megpillantásával bevonta annak látványába a közönséget is, akik közül sokan dicsőítették a csata záró jelenetét, de sokan nem tudták elviselni a halál torkának látványát és elmenekültek. Bhagavad-gītā 11. 36.

Sañjaya egész életét tekintve egyetlen hazug szó nem hagyta el az ajkát, ezért szavai teremtő erővel bírtak. Bhagavad-gītā 18. 78.

Aśvatthāmā korábban megölte Draupadī öt alvó fiát, ezért Arjuna felöltötte páncélját, halálos fegyverekkel vértezte föl magát, s harci szekerére szállva elindult, hogy Aśvatthāmā, hadi tanítójának fia nyomába eredjen. Aśvatthāmā végül brahmāstrát [a nukleáris fegyvert] alkalmazott. Śrīmad-Bhāgavatam 1. 7. 17.

Az atomfegyver [BING] elsült, ezért a kuruksétrai csata helyszíne egy sāṁvartakam tűze égette atomtemető. S.B.1.7.30. Arjuna vizet érintve, mantrával hozza létre az atom fegyvert és szintén vizet érintve, mantrával - Krisna kérésére - oltja ki annak teljes világára ható megsemmisítő erejét. Śrīmad-Bhāgavatam 1. 7. 32.

A csatajelenet pikantériája, miszerint Drupadi rászolt Arjunára, hogy engedje el az elfogott, megkötött gyilkos Aśvatthāmāt, bizonyítja, hogy megrendezett jelenetet látunk/olvasunk.

A csata, pontosabban a méltányos vitarendezés egy arénában játszódik és tétje a vallásos elvek maradéktalan betartása, halál és születés közepett, vagy annak okán, egyaránt. Śrīmad-Bhāgavatam 1. 7. 42.

De Asvatthámát nem lehetett a tervétől eltántorítani. Eltökélte, hogy végez ellenségeivel, és nem hallgatott semmilyen érvre. Ezt Kripának is nyíltan megmondta. Az idős Kuru megint megpróbálta lebeszélni.
– Ha úgy érzed, harcolnod kell, hát harcolj tisztességes módon. Várd meg a reggelt. Akkor majd mi is csatlakozunk hozzád.
Asvatthámá felállt és a fegyvereiért nyúlt; ezüst vértje megcsillant a holdfényben.
– Nem. Nyílt összecsapásban nem sok esélyünk van. Most azonnal a táborukba megyek. Álmukban elkapom őket, s mint az állatokat, lemészárolom őket. Nem érdemelnek mást.
Kripa és Kritavarmá döbbenten nézték, ahogy Dróna fia szekerére száll. Kripa mindent megpróbált, hogy lebeszélje sötét tervéről, de Asvatthámá tántoríthatatlan volt. Elhajtott az éjszakában. Amikor a Pándavák táborához ért, egy furcsa kinézetű teremtménnyel találkozott a kapunál. Magas volt és félelmetes, vértől csöpögő tigrisbőrt viselt, s a nyaka körül egy fekete kígyó tekergőzött. Félelmetes arcán száz szem pislogott, hatalmas szája pedig olyan volt, mintha lángolna.
Az életéért aggódó Asvatthámá nyomban nekitámadt. Legerősebb fegyvereit mind kilőtte a szörnyű kinézetű idegenre, de hasztalan: nyilai mind elégtek, s a lény meg se rezzent.
Amikor rájött, hogy valószínűleg a nagy istenséggel, Sivával áll szemben, akit már oly régóta imád, Asvatthámá leszállt a szekeréről, és a földre borult előtte. A lény ekkor mennydörgő hangon megszólalt:
– Ó, gyermek, Siva vagyok. Pándu fiai a háború alatt az én védelmem alatt álltak. Mivel szeretem Krisnát, a hívei iránt is mindig részrehajló vagyok. Most azonban az idő indított ostromot a Pándava hősök ellen. Végrehajtották a Gondviselés tervét, megszabadították a földet terhétől, s most az ő elrendelt végzetük is elérkezett.
Siva felemelt egy hatalmas kardot.
– Ó, Dróna fia, vedd ezt a fegyvert. Úgy rendeltetett, hogy te légy pusztulásuk eszköze. Én erővel ruházlak fel, te pedig öld meg őket mind egy szálig.
Asvatthámá felállt és kézbe vette a kardot. Titokzatosan csillogott, s a markolata drágakövekkel volt kirakva. Siva ekkor eltűnt. Asvatthámá úgy érezte, irdatlan erő tölti el; mosolyogva kivonta kardját. Nesztelenül belépett a Pándavák táborába, és nyomban nekilátott az alvó harcosok legyilkolásának. A meglepett katonák kiugráltak az ágyukból, és már nyúltak volna a fegyverükért, de Asvatthámá könyörtelenül levágta őket. Az egyik sátorban öt alvó harcosra bukkant. Úgy hitte, csak a Pándavák lehetnek, s ujjongva az ágyukhoz ugrott. Nagy kardsuhintásokkal egyenként leölte őket. Ezután irtóztató röhögéssel, véres kardját a feje fölött suhogtatva, kirohant. Kevesebb mint egy óra alatt mindenkivel végzett a táborban. Az öt holttestet, akiket a Pándaváknak vélt, lefejezte: ez az öt fej lesz a legszebb trófea, amit Durjódhanának felajánlhat. A Kaurava legalább úgy hal meg, hogy ellenségeit is halottnak tudhatja.
Miután a fejeket a szekerébe dobta, Asvatthámá sebesen a haldokló Durjódhanához hajtott. A nap éppen felkelőben volt, s ő megpillantotta a holtsápadt herceget: látszott rajta, hogy már nincs sok ideje hátra. Dögevő állatok gyülekeztek körülötte, Asvatthámának kellett elijesztenie őket. A fejeket odatette a herceg mellé, és így szólt:
– Uram, ellenségeid halottak. Itt vannak a fejeik.
Durjódhana egy kicsit megemelte a fejét, és elmosolyodott. Csak nagy nehezen tudott megszólalni.
– Ez derék… ó, Dróna fia… Neked sikerült az, amit még Bhísma… Karna… és atyád sem tudott elérni. Jól van…
Durjódhana kinyújtotta a kezét, s megmarkolta az egyik hátborzongató fejet. A halott, maszkszerű arcon döbbenet ült, mintha még mindig azon szörnyülködne, hogy ilyen kegyetlen, állatias módon végeztek vele, miközben az igazak álmát aludta. A herceg alig tudta elhinni, hogy a Pándavák halottak. A fejek külsejéből szinte lehetetlen volt megállapítani, hogy azok tényleg a Pándavák fejei-e, de a herceg tudta, hogyan fog erről megbizonyosodni. Utolsó csepp erejével összeszorította a fejet. Az nyomban összeroppant. Ugyanezt megcsinálta a maradék néggyel is.
– Ezek nem a Pándavák! – mondta csalódott hangon. – A fivéreknek szinte vasból van a fejük. Legerősebb buzogányütéseimmel sem tudtam bezúzni Bhíma koponyáját. Biztosan a Pándavák öt serdülőkorú fiát ölted meg. Ó, jaj, micsoda alávaló tett. Ki viszi így tovább a Kuruk nemzetségét?
– Ó, jaj! ó, jaj! – sóhajtozta Durjódhana, és visszahanyatlott a földre. A feje félrecsuklott, és kilehelte lelkét. Asvatthámá kétségbeesett. Amikor felkelt a nap, érezte, hogy elhagyja Siva ereje. Arról szó sem lehetett, hogy most szembeszálljon a Pándavákkal. Hamarosan keresni fogják. Visszaült a szekerére, és elindult az erdő felé. Azt sem tudta, melyik úton meneküljön.

सूत उवाच
श्रुत्वा भगवता प्रोक्तं फाल्गुन: परवीरहा
स्पृष्ट्वापस्तं परिक्रम्य ब्राह्मं ब्राह्मास्त्रं सन्दधे२९

sūta uvāca
śrutvā bhagavatā proktaṁ phālgunaḥ para-vīra-hā
spṛṣṭvāpas taṁ parikramya brāhmaṁ brāhmāstraṁ sandadhe

sūtaḥ—Sūta Gosvāmī; uvaca—mondta; śrutvā—miután hallotta; bhagavatā—az Istenség Személyiségétől; proktam—amit mondott; phālgunaḥ—Śrī Arjuna egyik neve; para-vīra-hā—az ellenséges harcos megölője; spṛṣṭvā—miután megérintette; āpaḥ—víz; tam—Őt; parikramya—körüljárva; brāhmam—a Legfelsőbb Úr; brāhma-astram—a legfelsőbb fegyver; sandadhe—működött.

ūtaḥ — Sūta Gosvāmī; uvāca — said; śrutvā — after hearing; bhagavatā — by the Personality of Godhead; proktam — what was said; phālgunaḥ — another name of Śrī Arjuna; para-vīra-hā — the killer of the opposing warrior; spṛṣṭvā — after touching; āpaḥ — water; tam — Him; parikramya — circumambulating; brāhmam — the Supreme Lord; brāhma-astram — the supreme weapon; sandadhe — acted on.

Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Az Istenség Személyiségét végighallgatva Arjuna vizet érintett meg, hogy megtisztuljon, s miután körüljárta az Úr Śrī Kṛṣṇát, bevetette brahmāstra fegyverét, hogy elhárítsa vele a másikat.

Śrī Sūta Gosvāmī said: Hearing this from the Personality of Godhead, Arjuna touched water for purification, and after circumambulating Lord Śrī Kṛṣṇa, he cast his brahmāstra weapon to counteract the other one.

Line 1: “brahmāṇyā satvaraṃ tatra brāhmāstraṃ pratiyojitam ”
brahmāṇyā -
brahmāṇī (noun, feminine)
[instrumental single]
satvaram -
satvara (noun, masculine)
[adverb], [accusative single]
satvara (noun, neuter)
[adverb], [nominative single], [accusative single]
satvarā (noun, feminine)
[adverb]
tatra -
tatra (indeclinable adverb)
[indeclinable adverb]
tatra (indeclinable correlative)
[indeclinable correlative]
tatra (indeclinable)
[indeclinable]
brāhmās -
brāhma (noun, masculine)
[nominative plural], [vocative plural]
tram -
tra (noun, masculine)
[adverb], [accusative single]
tra (noun, neuter)
[adverb], [nominative single], [accusative single]
trā (noun, feminine)
[adverb]
prati -
prati (indeclinable adverb)
[indeclinable adverb]
prati (noun, masculine)
[compound], [adverb]
pratī (noun, masculine)
[adverb], [vocative single]
pratī (noun, feminine)
[compound], [adverb], [vocative single]
pratī (noun, neuter)
[compound], [adverb], [nominative single], [vocative single], [accusative single]
yojitam -
yojita (noun, masculine)
[adverb], [accusative single]
yojita (noun, neuter)
[adverb], [nominative single], [accusative single]
yojitā (noun, feminine)
[adverb]
√yuj -> yojita (participle, masculine)
[adverb from √yuj]
√yuj -> yojita (participle, neuter)
[adverb from √yuj]
√yuj -> yojitā (participle, feminine)
[adverb from √yuj]
√yuj -> yojita (participle, masculine)
[accusative single from √yuj]
√yuj -> yojita (participle, neuter)
[nominative single from √yuj], [accusative single from √yuj]
Line 2: “dvayoryuddhaṃ mahāvyomni sūryamārge hyajāyata ”
dvayor -
dva (noun, masculine)
[genitive dual], [locative dual]
dva (noun, neuter)
[genitive dual], [locative dual]
dvā (noun, feminine)
[genitive dual], [locative dual]
dvayu (noun, masculine)
[ablative single], [genitive single]
dvayu (noun, feminine)
[ablative single], [genitive single]
yuddham -
yuddha (noun, masculine)
[adverb], [accusative single]
yuddha (noun, neuter)
[adverb], [nominative single], [accusative single]
yuddhā (noun, feminine)
[adverb]
√yudh -> yuddha (participle, masculine)
[accusative single from √yudh class 1 verb], [accusative single from √yudh class 4 verb]
√yudh -> yuddha (participle, neuter)
[nominative single from √yudh class 1 verb], [accusative single from √yudh class 1 verb], [nominative single from √yudh class 4 verb], [accusative single from √yudh class 4 verb]
mahā -
mahat (noun, masculine)
[compound]
mah (noun, masculine)
[instrumental single]
mahā (noun, feminine)
[nominative single]
vyomni -
vyoman (noun, masculine)
[locative single]
vyoman (noun, neuter)
[locative single]
sūryamārge -
sūryamārga (noun, masculine)
[locative single]
sūryamārga (noun, neuter)
[nominative dual], [vocative dual], [accusative dual], [locative single]
hya -
hi (indeclinable particle)
[indeclinable particle]
ajāyata -
√jai (verb class 1)
[imperfect active second plural], [imperfect middle third single]
√jan (verb class 4)
[imperfect middle third single]

Aśvatthāmā, Droṇācārya fia gyilkosságot követett el: megölte Draupadī öt alvó fiát. Mesterét, Duryodhanát, aki sohasem hagyta volna jóvá a szörnyű tettet, hogy a Pāṇḍavák öt fiát álmukban megöljék, a legkevésbé sem tette ezzel elégedetté. Ez azt jelenti, hogy Aśvatthāmā Arjuna családjával szemben agresszorrá vált, s így Arjuna megbüntethette őt tettéért. A śāstrák halálra ítélik azt, aki figyelmeztetés nélkül támad, aki hátulról öl meg valakit, felgyújta más házát vagy elrabolja más feleségét. Kṛṣṇa emlékeztette Arjunát, hogy mindezt figyelembe véve tegye, amit tennie kell.

Az a kegyetlen és nyomorult ember, aki mások élete árán tartja fenn létét, megérdemli, hogy saját érdekében megöljék, másképp tettei a mélybe rántják.


Ha a királyi rend amiatt, hogy nem szabályozza érzékeit, megsérti és megharagítja a brāhmaṇa rendet, akkor e harag tüze felégeti az egész királyi családot, és mindenkit bánattal tölt el.

Bárcsak mindezek a gyötrelmek újra meg újra megtörténnének, hogy újra és újra láthassunk Téged, hiszen ha Téged látunk, az azt jelenti, hogy nem látjuk többé az ismétlődő születést és halált!

Mindenki elmélyülten szemlélte a párviadalt, amely egyre inkább több volt holmi egyszerű tornajátéknál. A nézősereg két pártra szakadt, egy részük Bhímát, a másik Durjódhanát éljenezte. Dróna, látva, hogy a harc túl komolyra fordul, odaszólt a fiának, hogy álljon közébük, s vessen véget a mérkőzésnek. Asvatthámá azonnal ott termett, s szétválasztotta a bömbölve viaskodó hercegeket. Az ifjak hátraléptek, de közben villogó tekintettel meredtek egymásra.

Miután Vjászadévával megtanácskozta a dolgot, Judhisthira arra kérte fel Bhísmát és Drónát, hogy vállalják az áldozat megszervezését. Durjódhana a Judhisthirának hozott töménytelen ajándék átvételét felügyelte, Duhsászana az ételosztásért felelt, Asvatthámá pedig a bráhmanákról gondoskodott. A többi tekintélyes Kuru is mind-mind fontos megbízatást kapott. Amikor minden feladatot kiosztottak, Krisna, a bráhmanák áldásainak reményében, felajánlotta, hogy érkezésükkor majd ő mossa meg a lábukat.

Felvirradt csata tizenegyedik napja. A Kauravák Drónát nevezték ki új hadvezérüknek, s Durjódhana szívében új remény ébredt: a harcművészet nagymestere vezeti csatába a seregét! Ismét teljes erőből tombolt a harc. A nagy harcosok mindkét oldalon folytatták a mészárlást, tömegével küldték az ellenfél katonáit a Halál birodalmába. Sokan a csatamezőn hevertek, s nevetve várták halálukat: éltető erejük egy utolsót lobbant, majd elindultak a mennyek felé. A Kauravák élén Dróna, Karna, Kripa és Asvatthámá rontott a Pándava hadosztályok közé, míg a másik oldalon Bhíma, Ardzsuna és a többi hatalmas Pándava harcos tizedelte a Kauravák sorait.

Ugyanebben az időben, a csatamező egy másik pontján Ghatótkacsa és Asvatthámá, a misztikus fegyverek két szakavatott mestere között dúlt félelmetes párharc. Bhíma fia egyre-másra varázsolta a csatatérre az illuzórikus jeleneteket, az élethű ráksasza katonák délibáb-hordáit. A levegőből harcolt, s mindig változtatta az alakját. Egyszer hatalmas hegyként jelent meg, melynek csúcsáról egy szökőkút lándzsákat, dárdákat, kardokat és lángoló nyílvesszőket ontott. Iszonyú kaszabolást vitt végbe a Kauravák között, akik nem győztek segítségért kiáltozni Drónához. Asvatthámá rettenthetetlenül állta Ghatótkacsa támadásait. Mennyei fegyvereket szólított magához, melyekkel sikerült visszaszorítania az irdatlan ráksaszát, és megsemmisítenie seregének java részét.Ugyanebben az időben, a csatamező egy másik pontján Ghatótkacsa és Asvatthámá, a misztikus fegyverek két szakavatott mestere között dúlt félelmetes párharc. Bhíma fia egyre-másra varázsolta a csatatérre az illuzórikus jeleneteket, az élethű ráksasza katonák délibáb-hordáit. A levegőből harcolt, s mindig változtatta az alakját. Egyszer hatalmas hegyként jelent meg, melynek csúcsáról egy szökőkút lándzsákat, dárdákat, kardokat és lángoló nyílvesszőket ontott. Iszonyú kaszabolást vitt végbe a Kauravák között, akik nem győztek segítségért kiáltozni Drónához. Asvatthámá rettenthetetlenül állta Ghatótkacsa támadásait. Mennyei fegyvereket szólított magához, melyekkel sikerült visszaszorítania az irdatlan ráksaszát, és megsemmisítenie seregének java részét.Ugyanebben az időben, a csatamező egy másik pontján Ghatótkacsa és Asvatthámá, a misztikus fegyverek két szakavatott mestere között dúlt félelmetes párharc. Bhíma fia egyre-másra varázsolta a csatatérre az illuzórikus jeleneteket, az élethű ráksasza katonák délibáb-hordáit. A levegőből harcolt, s mindig változtatta az alakját. Egyszer hatalmas hegyként jelent meg, melynek csúcsáról egy szökőkút lándzsákat, dárdákat, kardokat és lángoló nyílvesszőket ontott. Iszonyú kaszabolást vitt végbe a Kauravák között, akik nem győztek segítségért kiáltozni Drónához. Asvatthámá rettenthetetlenül állta Ghatótkacsa támadásait. Mennyei fegyvereket szólított magához, melyekkel sikerült visszaszorítania az irdatlan ráksaszát, és megsemmisítenie seregének java részét.

Krisna komolynak látszott. – Igazat szólsz, ó, király – válaszolta Judhisthirának. – Dróna puszta tekintetével is hamuvá tudna égetni minket. Azonban már elárulta nekünk, hogyan lehet megállítani. Le kell, hogy engedje a fegyverét, s ezt akkor fogja megtenni, ha valami nagyon kellemetlen hírt hall. Azt hiszem, ha meghallja, hogy fia, Asvatthámá elesett, fegyverét leeresztve, abbahagyja a harcot.

Ardzsuna hirtelen Krisnához fordult. – Ezt nem tudom elfogadni, ó, Késava. Hogyan csaphatnánk be ilyen galádul a nemes tanítót? – mondta éles hangon.

Bhímának azonban tetszett az ötlet. Tüstént oda is szaladt egy elefánt-hadosztályhoz, és megölt egy állatot, akiről tudta, hogy ugyanúgy hívják, mint Dróna fiát. Ezután nekiiramodott, s meg sem állt Drónáig, majd többször egymásután elkiáltotta magát:

– Asvatthámá meghalt!

Dróna leeresztette az íját. Bhímára meredt. Igaz lenne? A tanító nehezen tudta elképzelni. Asvatthámá, bráhmana-hatalmánál és az atyjától tanult harci tudományánál fogva úgyszólván legyőzhetetlen volt. Bhímát mindenki szeszélyesnek ismerte. Könnyen előfordulhat, hogy haragból vagy tréfából valótlanságot beszél. Dróna nem akart hinni neki. Ismét felemelte íját, s folytatta a harcot.

Krisna ekkor győzködni kezdte Judhisthirát, hogy menjen oda Drónához, és erősítse meg Bhíma állítását. – Ments meg minket Drónától, ó, király. Ebben az esetben a hazugság bizony jobb, mint az igazság. Ha az ember valótlanságot állít, hogy életeket mentsen, az nem minősül bűnnek.

Judhisthira elbizonytalanodott. Egész életében soha nem mondott semmit, ami akár csak kétértelmű lett volna. Erre most Krisna arra kéri, hogy olyasmit mondjon, ami egyértelműen hazugság. De mégis Krisna utasítása szerint kell cselekednie! Másképp lehetetlen megakadályozni Drónát abban, hogy az egész Pándava sereget elpusztítsa. Judhisthira, vonakodva bár, de elindult Dróna felé, majd elkiáltotta magát: – Meghalt Asvatthámá! – s halkan hozzátette: – Az elefánt…

Amikor mindkét csapat harcosai — a Kauravák és a Pāṇḍavák — a kurukṣetrai csatatéren vesztek, a megölt harcosok pedig eljutottak megérdemelt helyükre, s amikor Dhṛtarāṣṭra fia Bhīmasena buzogányának ütésétől törött gerinccel, jajgatva elesett, Droṇācārya fia [Aśvatthāmā] lefejezte Draupadī öt alvó fiát, s fejüket zsákmányként átadta mesterének, mert ostobán azt gondolta, hogy ezzel boldoggá teszi. Duryodhana azonban elítélte szörnyű tettét, s a legkevésbé sem volt elégedett.

Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Ekkor Draupadī megpillantotta az állatként megkötözött Aśvatthāmāt, aki szótlan volt, hiszen a leggyalázatosabb gyilkosságot követte el. Draupadī női természetének köszönhetően, s mert természeténél fogva jó volt és illedelmes, brāhmaṇának kijáró tisztelettel fogadta.

tad asau vadhyatāṁ pāpa ātatāyy ātma-bandhu-hā
bhartuś ca vipriyaṁ vīra kṛtavān kula-pāṁsanaḥ

tat—ezért; asau—ezt az embert; vadhyatām—meg fogják ölni; pāpaḥ—a bűnös; ātatāyī—agresszor; ātma—saját; bandhu-hā—a fiak gyilkosa; bhartuḥ—a mesteré; ca—szintén; vipriyam—nem elégedett; vīra—óh, harcos; kṛtavān—aki megtette; kula-pāṁsanaḥ—családjának szégyene.

Ez az ember orgyilkos, családod tagjainak elpusztítója, aki mesterét sem tette elégedetté! Nem más ő, mint családja szégyene. Öld meg azonnal!

MAGYARÁZAT: Droṇācārya fiáról azt olvashatjuk itt, hogy családja szégyene. Droṇācārya jó hírnévnek örvendett. Bár az ellenséges sereghez csatlakozott, a Pāṇḍavák mindig tiszteletben tartották, s Arjuna köszöntötte őt a csata kezdete előtt. Fia azonban rendkívül mélyre süllyedt, hiszen olyat tett, amelyet sohasem tesznek a dviják, a kétszer született magasabb kasztokhoz tartozók. Aśvatthāmā, Droṇācārya fia gyilkosságot követett el: megölte Draupadī öt alvó fiát. Mesterét, Duryodhanát, aki sohasem hagyta volna jóvá a szörnyű tettet, hogy a Pāṇḍavák öt fiát álmukban megöljék, a legkevésbé sem tette ezzel elégedetté. Ez azt jelenti, hogy Aśvatthāmā Arjuna családjával szemben agresszorrá vált, s így Arjuna megbüntethette őt tettéért. A śāstrák halálra ítélik azt, aki figyelmeztetés nélkül támad, aki hátulról öl meg valakit, felgyújta más házát vagy elrabolja más feleségét. Kṛṣṇa emlékeztette Arjunát, hogy mindezt figyelembe véve tegye, amit tennie kell.

śrī-guru karuṇā-sindhu, adhama janāra bandhu,
lokanāth lokera jīvana
hā hā prabhu koro doyā, deho more pada-chāyā,
ebe jaśa ghuṣuk tribhuvana

(1) A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhelye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvérem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Kṛṣṇát.

mainaṁ pārthārhasi trātuṁ brahma-bandhum imaṁ jahi
yo 'sāv anāgasaḥ suptān avadhīn niśi bālakān
mā enam—neki soha; pārtha—óh, Arjuna; arhasi—kellene; trātum—szabadon engedni; brahma-bandhum—egy brāhmaṇa rokona; imam—őt; jahi—öl; yaḥ—ő, (akinek van); asau—azok; anāgasaḥ—ártatlan; suptān—amíg aludtak; avadhīt—megölte; niśi—éjszaka; bālakān—a fiúkat.

Az Úr Kṛṣṇa így szólt: Óh, Arjuna! Nem szabad kegyesnek lenned és szabadon engedned őt, ezt a brāhmaṇa rokonát [brahma-bandhut], mert ártatlan fiúkat ölt meg álmukban!

MAGYARÁZAT: A brahma-bandhu nagyon fontos kifejezés. Aki egy brāhmaṇa családjában születik meg, de nem méltó arra, hogy brāhmaṇának nevezzék, azt a brāhmaṇa rokonának hívják, nem pedig brāhmaṇának. A Legfelsőbb Bíróság bírójának fia nem a Legfelsőbb Bíróság bírója, de abban semmi rossz nincs, ha a Bíró Úr rokonának szólítják. Ezért ahogyan nem lehet valaki a Legfelsőbb Bíróság elnöke pusztán születése alapján, úgy brāhmaṇává sem válhat senki csupán a születés jogán — meg kell szereznie az ehhez szükséges tulajdonságokat.

A hindu családokban a nők a mai napig is megfelelő tiszteletet tanúsítanak a brāhmaṇa kaszt iránt, bármilyen bűnös és gonosz is legyen egy brahma-bandhu. Ám a férfiak tiltakozni kezdtek a brahma-bandhuk ellen, akik bár jó brāhmaṇák családjában születtek, cselekedeteiket tekintve alávalóbbak voltak a śūdráknál.

arjuna uvāca
vañcito 'haṁ mahā-rāja hariṇā bandhu-rūpiṇā
yena me 'pahṛtaṁ tejo deva-vismāpanaṁ mahat

arjunaḥ uvāca—Arjuna mondta; vañcitaḥ—Ő elhagyott; aham—engem; mahā-rāja—óh, király; hariṇā—az Istenség Személyisége által; bandhu-rūpiṇā—mint egy bizalmas barát; yena—aki által; me—enyém; apahṛtam—elvesztettem; tejaḥ—erő; deva—a félistenek; vismāpanam—megdöbbentő; mahat—meglepő.

Arjuna így szólt: Óh, király! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari, aki éppen úgy bánt velem, mint egy bensőséges baráttal, magamra hagyott engem. Csodálatra méltó erőm, amely még a félisteneket is megdöbbentette, nincs többé.

Kedves karcsú leány! Amikor a gazda megbünteti a szolgáját, a szolgának nagy kegyként kell azt fogadnia. Aki megharagszik, az kétségtelenül ostoba, mert nem tudja, hogy ez barátja kötelessége.

Rahūgaṇa király így szólt: Óh, legkiválóbb személyiség, te nem különbözöl az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől! Igaz éned hatásával a śāstrák minden ellentmondását felszámoltad. Transzcendentális, gyönyörteli helyzetedet egy brāhmaṇa barátjának öltözve rejtegeted. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom neked!

Apám és anyám idősek voltak, és nem volt más fiuk vagy barátjuk, aki gondoskodott volna róluk. Mivel nem törődtem velük, sok megpróbáltatáson mentek keresztül. Óh, jaj! Visszataszító, alacsony rendű ember módjára hálátlanul magukra hagytam őket, ilyen körülmények között!

Ahogy az apa és az anya gyermekeik barátai és eltartói, ahogy a szemhéj a szem védelmezője, ahogy a férj a feleség eltartója és gyámolítója, ahogy a családos ember a koldusok fenntartója és oltalmazója, és ahogy a bölcs a tudatlan barátja, úgy a király minden alattvalójának a védelmezője és éltetője. A fák szintén a király alattvalói, ezért nekik is védelmet kell nyújtania.

Ebben az anyagi világban, ami folyóként hömpölyögve sodorja magával az élőlényt, az emberek egymás barátai, rokonai és ellenségei lesznek, amint az idő úgy hozza. Kapcsolatuk néha semleges, néha köztes helyzetet fogadnak el, néha megvetik egymást, és számtalan más viszonyban is cselekszenek. Ám bárhogy viszonyuljanak egymáshoz, egyetlen kapcsolat sem örök.

Férjünk, atyánk, fiaink, fivéreink, rokonaink és barátaink nem fogadnak majd vissza bennünket. És ki más lenne hajlandó menedéket nyújtani nekünk? Lótuszlábaid elé vetettük magunkat, s nem akarunk máshová menni, ezért arra kérünk, ó, ellenség legyőzője, teljesítsd az óhajunkat!

Jarāsandha kettőjükre pillantott, s így szólt: Ó, Kṛṣṇa, emberek leghitványabbika! Nem kívánok egyedül harcba szállni Veled, mert nagy szégyen lenne, ha egy kisfiúval mérném össze erőmet. Te ostoba, aki csak rejtőzködsz, ó, rokonaid gyilkosa, pusztulj innét/menj innen! Nem harcolok Veled.

A bandhu szót Jarāsandha „rokon” értelemben használta, mivel az Úr Kṛṣṇa megölte anyai nagybátyját, Kaṁsát. A bandhu szó azonban a bandh igéből származik, aminek a jelentése „megkötni”, ezért a bandhu-han kifejezést úgy is értelmezhetjük, hogy „az, aki elpusztítja a tudatlanság kötelékét”. A yāhi — „kérlek, menj innen” — szó ugyanígy arra utal, hogy az Úr Kṛṣṇa menjen az élőlényekhez, és áldja meg őket, hogy Kṛṣṇa-tudatossá váljanak.

A brāhmaṇa azzal is megvádolta a királyt, hogy kṣatra-bandhu. Ez a szó olyan valakire utal, aki kṣatriya, azaz királyi családban született, de a királyi tulajdonságok hiányoznak belőle. Egy királynak védelmeznie kell a bráhmanikus kultúrát, gondoskodnia kell alattvalói jólétéről, s nem szabad mohóvá válnia az anyagi élvezetekhez való ragaszkodása következtében. Ha valaki a királyi rend tagjának, kṣatriyának adja ki magát, anélkül, hogy a megfelelő tulajdonságokkal rendelkezne, azt nem kṣatriyának, hanem kṣatra-bandhunak nevezik. Hasonlóan, ha valaki brāhmaṇa apától született, de nincsenek bráhmanikus tulajdonságai, azt brahma-bandhunak vagy dvija-bandhunak nevezik. Ez azt jelenti, hogy egy embert nem a születése tesz brāhmaṇává vagy kṣatriyává. Képeznie kell magát e bizonyos helyzet elérése érdekében, s csak akkor lehet majd brāhmaṇának vagy kṣatriyának tekinteni.

Kedves barátom! Ha valóban ragaszkodsz világi barátaidhoz, akkor ne nézz az Úr Govinda mosolygó arcára, amint Keśīghāṭánál áll a Yamunā partján! Szeme sarkából ide-oda pillantva fuvoláját ajkaihoz emeli, melyek mintha frissen kirügyezett gallyak lennének. Három helyen ívelt transzcendentális teste sugárzóan ragyog a holdfényben.”

ataeva 'hari' 'hari' bale nārīgaṇa
dekhite āise yebā sarva bandhu-jana
ataeva—ezért; hari hari—az Úr szent neve; bale—énekel; nārī-gaṇa—minden asszony; dekhite—látni; āise—jöttek; yebā—bárki; sarva—mind; bandhu-jana—barátok.

A család barátai, az asszonyok, akik eljöttek, hogy megnézzék a gyermeket, azonnal énekelni kezdték a „Hari, Hari!” szent neveket, amikor a gyerek sírva fakadt.

bandhu-bāndhava āsi' duṅhā prabodhila
pitṛ-kriyā vidhi-mate īśvara karila

bandhu—barátok; bāndhava—rokonok; āsi'—érkeztek; duṅhā—mindketten; prabodhila—megnyugodtak; pitṛ-kriyā—az apa halála után végzett szertartások; vidhi-mate—a védikus szokás szerint; īśvara—az

Istenség Legfelsőbb Személyisége; karila—elvégezte.
Barátok és rokonok érkeztek, hogy megvigasztalják az Úr Caitanyát és édesanyját. Ekkor az Úr Caitanya, noha Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a védikus szokások szerint elvégezte halott apja temetési szertartását.

„Mivel csupán egy nincstelen, bűnös brahma-bandhu vagyok, aki annak dacára, hogy brāhmaṇa családban jött a világra, nem rendelkezik brahminikus tulajdonságokkal, Te pedig, Úr Kṛṣṇa, a szerencse istennőjének vagy a menedéke, egyszerűen csodálatos, kedves Úr Kṛṣṇám, hogy megöleltél karjaiddal!”

jaya jaya gauracandra jaya kṛpā-sindhu
jaya jaya śacī-suta jaya dīna-bandhu
jaya jaya—minden dicsőséget; gauracandra—Śrī

Caitanya Mahāprabhunak; jaya—minden dicsőséget; kṛpā-sindhu—a kegyóceánnak; jaya jaya—minden dicsőséget Neked; śacī-suta—Śacī fia; jaya—minden dicsőséget Neked; dīna-bandhu—az elesettek barátja.

Minden dicsőséget Śrī Gauraharinak, aki a kegy óceánja! Minden dicsőséget Neked, Śacīdevī fiának, mert Te vagy az elesett lelkek egyetlen barátja!





Valódi harc ezek szerint nem volt, de ha volt is, azt elpusztította az atom. Az elvek szerint az agresszorral végezni kell. Arjuna levágta Aśvatthāmā fejéről a haját, megfosztotta gazdagságától és ékszereitől, majd elkergették. Uttará könyörög a halál karmaitól, mely érkezik tüzes vasnyíl testi érzetének formájában. Az ellenszere, ennek a végtelen fájdalmas élethelyzetnek, a fedhetetlen tényezőként jelen lévő brahmāstra sugárzás, mely 5 szintet képvisel és a tudással rendelkezők képesek megfelelően alkalmazni. S.B.1.8.17.

A kuruksétrai harc többnyire egy színpadi jelenet, mely annyira megtévesztő, hogy még az olvasó is csak csodálattal fordul minden vers és minden szó irányába, de tartalmát illetően maradandó, a végtelet hivatott földi valónk által nem megtapasztalható szféráit közel hozni. Śrīmad-Bhāgavatam 1. 8. 29.

Piszkozat:

Minden történet mögött húzódik egy tanítás. Még nem igazán találtam meg az idevonatkozó szövegrészeket, de feltételezem, hogy Drupadi még serdülő volt, mikor Asvattháma először megölte 5 fiát. Mint ahogyan azt a Mahábharatban olvasható, Asvattháma nem a pándavákat ölte meg. Az 5 fiú szimbolizálja a kéz tetteit és azok lefejezése a kéz tetteinek képességétől való megválására utal. Ugyanakkor és a fentiektől eltekintve orvosi szempontból az aszma és a lélegzet torok okozta betegségeit illendő ide sorolni. Olyan szúró fájdalom, mely a fa égetéséből okoz a torokban nagy erősségű duzzanatot. Az asva lóra vagy lovasságra utal, az ashvattha jelentése egy banyanfa, ámá jelentése nekem vagy számomra vagy engem.

तीन प्रतिरोध समान्तर क्रम में जुड़े हैं । इस संयोजन में 30 V की बैटरी से 7.5 A की विद्युत

  • Totakashtakam | Sanskrit Hymn in Praise of Adi Shankara: [youtube]
  • Brahma Stavan Mantra: [youtube]
  • 04 | Introduction of Atma and Shariratraya | Tattvabodha - A Primer to Vedanta | Smt. Rama Sivaraman: [youtube]

Sanskrit Lesson 33 तत्र अत्र कुत्र सर्वत्र अन्यत्र Here There, Where, Somewhere, Everywhere #संस्कृत:


KAPCSOLAT: +36 30 399 3130
Névnapi nyereményjáték! Notice: Undefined offset: 1 in /var/www/clients/client28/web893/web/function.php on line 58