Kino MacGregor Budapesten

Első nap

Nagyon vártam

Sose vonzottak a sportcsarnok méretű jógás rendezvények. Nem villanyozott fel túlságosan, mikor megtudtam, hogy 100 fő fölött lesz a létszám Kino workshopján, és ráadásul a Testnevelési Egyetem egyik nagy tornacsarnokában lesz. De hát, mégiscsak Kino MacGregor! Nyilván ennyien vannak minden workshopján, akárhová megy. És most először jön Budapestre! Nem lehet kihagyni.

Vártam. Tennivalókkal zsúfolt napok előzték meg a ws hétvégéjét. Ráadásul volt a héten egy különösen nehéz holdnap szerdán, az előtte lévő és az utána következő napokon is majd meghaltam a reggeli gyakorlásaim során. Különösen nehéz volt minden mozdulat. Van ilyen, minden nap más a gyakorlás, ezt már rég tudom. A helyzetet még fokozta a kánikulai hőség, és péntekre szuperfáradt lettem. Hát, gondoltam, lesz ami lesz. Nem tulajdonítok már akkora jelentőséget sem a fáradtságnak, sem a különböző hangulatoknak. Az elmúlt jópár évnyi astangázásnak azért van némi gyümölcse az életemben, amit imádok. De térjünk vissza a workshophoz.

Kino MacGregor &Nati

Becsekkolás

Odafelé menet egy ismeretlen bp-i lánnyal futottam össze a villamoson. Mindkettőnknél jógamatrac, kiszúrtuk egymást: Kino ws?-kérdezte. És onnantól együtt haladtunk tovább. Már állt a sor az udvaron a becsekkolásnál. Nah, gondoltam, nem véletlenül lehetett a kezdésnél egy órával előbb megkezdeni az érkezést, rengetegen leszünk – látszódik.

Regisztrációs pult, a szervezők cukik. Az egyik lány, ahogy mondom a nevem, megszólal: emlékszem rád, voltam nálad jógázni pár éve, tőled kaptam az első astanga sorozatábrámat. Meglepődtem. Realizáltuk honnan ismerjük egymást, de már egyikünk sem tudja, hogy a stúdió, ahol annó összefutottunk, egyáltalán létezik-e még. Ő azóta a ws-ot szervező csapatban dolgozik, ahogy kivettem a következő 2 órában megnyilvánuló szituációból.

Retro hangulat

A tornacsarnokban gyülekezett a nép. Helyet kerestem. Pár ismerőssel szót váltottam, vagy csak intettünk egymásnak. Gyors mosdólátogatás, még kezdés előtt. Beléptem az öltöző+mosdóba. Az előzetes tájékoztató emailben jelezve volt, hogy retró hangulatú öltözőkre kell számítani. És tényleg. Én szeretem a retró feelinget, és valóban, itt minden a gyerekkorom testnevelés óráinak hangulatát idézte, a lepukkant öltöző a padokkal, a csempe, a mosdó. Nagyon kis előtér, kis kézmosóval, onnan nyílt az öltöző, wc. Hogy ezt miért részletezem ennyire, csak azért, mert a wc-ről kilépve, kezet mosva, annyi hely van, hogy az épp nyíló ajtótól nem lehet mozdulni sem, és hallom, hogy valaki angolul, csinos ruhában épp kérdez valamit egy lánytól. És ki volt az? Hát, Kino MacGregor.

Ledöbbentem, legszívesebben felkiáltottam volna, hogy be ne engedjétek ide. :-D Majdcsak neki nem itt kell pisilni, meg öltözni, majdcsak van egy másik öltöző is. Miután mosolyogva realizáltam, hogy ez tényleg Ő, mosolyogva mondtam, hogy sorry, mert alig fértünk el egymás mellett, pedig mindketten elég kistermetűek vagyunk :-D és kioldalaztam az öltözőből. Természetesen Ő azért nem ott öltözött – a következő 2 nap során nem futottam vele össze a mosdóban sem, csak a legelső nap délutánján. Végülis, ha másról nem, erről biztosan megjegyzi Magyarországot. Itt aztán lemondottság van a javából! Engem mondjuk ezek sose zavartak, és szerintem biztosan Kinoban is szilárdabb a tartós békesség, minthogy fennakadna bármi ilyen apróságon 

Elkezdődött a gyakorlás

Szóval a mosdóban átélt különleges találkozás után, Kino megjelent nagyon egyszerűen felöltözve, mintha a saját gyakorlásához készülne, a szokásos kisnadrág, és egy póló. Szimpatikusan egy irányba fordította a társaságot, és pár szó után már kezdtük is a gyakorlást. Szinte végigénekelte. Nemcsak a kezdő mantrát. Egyedi módon, stílusosan számolja végig a sorozatot – mint ahogy minden „nagy”. Saját stílusban. Játszik végig a hangjával, szinte énekel. Minden pillanata csupa meglepetés így a sorozatnak. A lényéből áradó erő, ezáltal is még jobban segíti a tökéletes összpontosítást és figyelmet.

Mindenre hagyott időt. Nyilván, mivel különböző szintű gyakorlók vannak jelen egy ilyen tömeges rendezvényen, ezt figyelembe véve, néha több instrukció hangzott el, és lassabban jutottunk bele egy-egy pózba. Legalább volt idő mindenre. Kényelmesen. Mondhatnám azt is, hogy lassan számolt. 

Csúcsélmény

Dzsánu sirsászanákig még csak elvoltam, szoktam a hangár méretű csarnok atmoszféráját. Maricsjászanáknál már azt hittem sose lesz vége ennek a gyakorlásnak. Nekem nagyon az volt az érzésem, hogy belassultunk. Kino folyamatosan körbejárt, igazított. Még voltak páran akik igazítottak, a szervező csapatból. De nem vitték túlzásba – szerencsére.

Elérkeztünk a Maricsjászana D-hez. Kino egy méterre állt tőlem. Majdnem felvettem jobbra, és máris ott termett mellettem. Hűha – gondoltam! Milyen szerencsés vagyok. Mindkét oldalra beletett. Nem szokványos helyen ült le mellém, és a súlypontomat eltolta, ami után realizáltam, hogy milyen módon hátráltattam magam eddig. Száz szónak is egy a vége: csúcsélmény volt, na!

Try again!

Mert hát persze volt egy kameraman, aki az egész eseményt rögzítette. Sőt másnap is, amikor már egy fotós is csatlakozott - az egész napot felvették. Igen, a fontos pillanatokat meg kell őrizni  Sőt még másnap a dedikálós-fotózkodáson is profi képek készültek. Nagyon várom, hogy láthassuk majd őket.

Visszatérve a pénteki vezetett órára. A sorozat második felében sem lett gyorsabb a tempó. Navászanát különösen elnyújtottuk, és az Utplutihit egyszerűen nem engedte letenni. Mondjuk a fejenállást sem. Try again, try again, try again! – hangzott végig, a nagyon lassú 15 számolás alatt.

Összességében véve fantasztikus élmény volt, az az első nap, felülmúlta a várakozásaimat! Ja nem is voltak várakozásaim, de mindegy. Csúcs volt!

Hazafelé jövet hűsító nyári zápor következett. Felemelő volt!

Folyt.köv.!

Az astanga vinyásza jóga első sorozata - 5 perc jóga

Maricsjászana D

Pluszban még azért is, mert a Maricsjászana D-vel nekem sose volt bajom, az astangás „pályafutásom” elkezdése után 1-2 hónappal rögtön megvolt, és 2 éve kb. egyszerűen nem megy. Elveszítettem. Nem túl felemelő élmény. De már kezdek hozzászokni. Legalább van egy ilyen megtapasztalásom is, hogy milyen elveszíteni egy ászanát. Most pár hónapja, mióta Govinda Kai társaságában eltöltöttem pár hetet, kicsit erőteljesebben van motivációm küzdeni minden reggel, hogy újra meglegyen. Furcsa érzés, és szokatlan – de ez van.

Szóval felemelő élmény volt, hogy Kino pont hozzám jött oda. A kamerás felvette az egész jelenetet, nah, gondoltam, megőrizzük az örökkévalóságnak is a pillanatot. :-D

Van kérdésed?

Kattints az arcképre!

SMS +36 30 399 3130
Hétvégi jóga elvonulás a Pilisben: 2019. április 5.