Te is hangokat hallasz? ♦ piszkozat

Nincs sok időm erre a gondolatra, de leírni is csupán egy szusszanásnyi:

A gondolkodás alapja, a megszólalás képessége,

akkor-i-ban, amikor még tiszták voltak a fülek és zajtalanok a mezők, akkortájt a hegyekben legelők hangját is lehetett hallani a víz tükrében. A gondolatokat a valaha kimondott szavak, újból megszólaló belső hangjának lehet, és érdemes tekinteni. Egy intenzív kritikus környezetben hallottak, később újra megszólalnak az idegrendszer és a fülkagyló közötti félúton.

Igaz ez a valóságos gondolat akkor is,

amikor egy tanagyag, elődadás vagy egy film történetiségét jelentős ideig hallgatja, elemzi és memorizálja az ember. A mosoly és az értelem elégedettsége okozza, ezt a végtelenül egyedi állapotot/hangot. DE, forduljunk vissza a cikk születésének okára: Akkor, és ott, amikor a belső gondolatok éhes gyomorral megszólalnak a reggeli hajnali órákban, ott van egy hang mely a lényegi szinten lévő mondatok és érzések összességét képviselik. Időnként olyan erős ez a hang, hogy felébreszt álmodból, vagy narrálja azt.

Ezt a belső hangot Isten hangjának

vagy Isteni hangnak szokták hívni, de az idő előrehaladtával - a magány torkában - órákat lehet eltölteni, ezen a szinten. Ennek a belső hangnak van valódi hangtónusa és hangsúlya. Tanítóink hangja végül az idő kopásával saját belső "hangsávunkká" alakul felvértezve ránk bízott tudásanyaggal, kiegészítve saját vágyunk és tapasztalataink tárházával.

„ Az öt durva fizikai elem, a hamis ego, az értelem, a megnyilvánulatlan, a tíz érzék és az elme, az öt érzéktárgy, a vágy, a gyűlölet, a boldogság, a boldogtalanság, az aggregátum, a léttünetek és a meggyőződések — ezeket együttesen a tettek mezejének és kölcsönhatásainak nevezik.”

Bhagavad Gita, 13. fejezet, 6-7. vers

Bhaktividya Purna Swami Maharaja - Mahábhárata előadások, 1.rész