Nem vagyok felhatalmazva, fiatal vagyok hozzá. ♦ piszkozat

Kritizálni más törekvését hasonló, mint elvárni valakitől, hogy adjon felhatalmazást.

Két embertömeg létezik – feltéve ha hajlandóak vagyunk a szűk csoportosításra-, egyik aki figyelembe veszi azt(várja el), hogy valaki akit tisztel és megbecsül felhatalmaz (TÉGED) egyszer az életben olyanra, amit megtanult, hiszen ez megfelel az egyetemes törvényeknek.... A másik (érdekvédelmi)csoportnak nem érdeke, hogy Te valaha is az Ő helyére lépjél, ezért azt hangsúlyozza, hogy nincs felhatalmazásod, ezért ne cselekedj! Várd meg míg Ő megadja azt neked, de azt életed végéig várhatod, azaz borsos áron adja. Jó esélyel kényelmetlenné válik a kitüntetés, mert hiszen közben közerről szagoltad az ibolyát, érezted a történet visszáságait.

Nincs mese, hiszen a felhatalmazás azt jelenti, hogy valaki elismeri a törekvéseidet, munkádat, ez idehaza a medencék kárpátiájában nem szokás, de ha közelebb hozod a figyelmedet, akkor elmondom másként:

Amíg Te a felhatalmazásra vársz, addig mások beleugranak a közepébe és, hogy ne legyél ott amíg Ők bénáznak és megtanulják, addig arra hivatkoznak, hogy Te csak akkor indulj el az Útra, ha megkaptad a papirodat, a diksádat, az avatásodat, a szertartásodat… Kérdem én! Milyen idő és költség szükséges ahhoz(a felismeréshez), hogy valaki meggyőzzön róla, hogy saját erőfeszítésből kell megdicsérned magad, nem külső szertartások által?

Ha egy közösséghez szeretnél tartozni, tanulni és megérteni okosabb emberek által már bejárt út erejét magadévá tenni, akkor tedd, de ha soha nem indulsz el akkor soha nem leszel elégedett, még aznap sem amikor megkaptad a jutalmi felhatalmazást?

Kritizálni más törekvését hasonló, mint elvárni valakitől, hogy adjon felhatalmazást.

Kép forrása:

„ Az elme a legjobb barátja lesz annak, aki legyőzi őt, ám annak, aki nem képes felülkerekedni rajta, a legnagyobb ellenségévé válik.”

The Yoga Ladder | Sivarama Swami