A felelősség határai! - Megkértek rá? | +film ♦ piszkozat
Az élet sodrásában az ember törekszik kapaszkodni saját testéhez, vágyai beteljesítéséhez.
Elsőként nem árt tisztázni, hogy
a felelősségnek nincs határa, de ha ez mégsem igaz, akkor talán a határok erőssége és formája határozza meg a felelősség mértékét.
A felelősség témaköre,
akkor kerül igazán a felszínre, ha már egy megtörtént esemény következményeinek gondjaival kell megmérközni. Ez a meccs is olyan mint a többi, valaki nyer, valaki veszít, valaki pedig fogadást tesz. A nyertesek és a vesztesek táborán kívül állók pedig elemeznek, hogy a következő mérközésben is részt vegyenek-e, vagy képesek legyenek elhatárolódni.
˘Folytatásért görgess a kép alá.˘
És itt van az a pont, amit ebben a cikkben keresünk,
az elhatárolódás pontját! Hogyan kerülhetünk ki egy párbeszédből úgy, hogy ne sértsük meg egymást? Hogyan tehetünk pontot a fordulatok kavalkádjára? Egyik módszer, hogy felteszünk olyan kérdést (kérdéseket), mellyel újabb felelősségre vonható embert vonunk be:
Megkértek rá?
Ki kért meg rá?
Miért nem akadályoztad meg?
Tudtál róla?
Most mit kezdjünk ezzel az helyzettel?
Szívesen...
Minden tettnek van eredménye,
mindeközben a törekvésnek is van egy jól behatárolható iránya. Az élet sodrásában az ember törekszik kapaszkodni saját testéhez és vágyai beteljesítéséhez. A párbeszédek világában a felelősségre vonás, nagyon érzékeny téma. Attól, hogy valaki hibázott, attól még holnap is együtt kell vele dolgozni, és figyelembe kell venni hogy az élet és a betegségek végül mindenkit nehéz tehetetlen helyzetbe hoznak. Ezt a tehetetlenséget kell megakadályozni, hogy a törekvések iránya ne sérüljön a megengedhetetlen határáig.
Egy szó mint száz!
Kérdést feltenni még mindig célszerűbb, mint hogy elmeséled a szembenállónak számonkérően a következményeket, de ha mégis a következmények ismertetésével akarod befolyásolni a jövőt, akkor az egy olyan vékony jég, melyet TE teremtesz magadnak. Végül a legfontosabb kérdés: