De Asvatthámát nem lehetett a tervétől eltántorítani. Eltökélte, hogy végez ellenségeivel, és nem hallgatott semmilyen érvre. Ezt Kripának is nyíltan megmondta. Az idős Kuru megint megpróbálta lebeszélni. – Ha úgy érzed, harcolnod kell, hát harcolj tisztességes módon. Várd meg a reggelt. Akkor majd mi is csatlakozunk hozzád. Asvatthámá felállt és a fegyvereiért nyúlt; ezüst vértje megcsillant a holdfényben. – Nem. Nyílt összecsapásban nem sok esélyünk van. Most azonnal a táborukba megyek. Álmukban elkapom őket, s mint az állatokat, lemészárolom őket. Nem érdemelnek mást. Kripa és Kritavarmá döbbenten nézték, ahogy Dróna fia szekerére száll. Kripa mindent megpróbált, hogy lebeszélje sötét tervéről, de Asvatthámá tántoríthatatlan volt. Elhajtott az éjszakában. Amikor a Pándavák táborához ért, egy furcsa kinézetű teremtménnyel találkozott a kapunál. Magas volt és félelmetes, vértől csöpögő tigrisbőrt viselt, s a nyaka körül egy fekete kígyó tekergőzött. Félelmetes arcán száz szem pislogott, hatalmas szája pedig olyan volt, mintha lángolna. Az életéért aggódó Asvatthámá nyomban nekitámadt. Legerősebb fegyvereit mind kilőtte a szörnyű kinézetű idegenre, de hasztalan: nyilai mind elégtek, s a lény meg se rezzent. Amikor rájött, hogy valószínűleg a nagy istenséggel, Sivával áll szemben, akit már oly régóta imád, Asvatthámá leszállt a szekeréről, és a földre borult előtte. A lény ekkor mennydörgő hangon megszólalt: – Ó, gyermek, Siva vagyok. Pándu fiai a háború alatt az én védelmem alatt álltak. Mivel szeretem Krisnát, a hívei iránt is mindig részrehajló vagyok. Most azonban az idő indított ostromot a Pándava hősök ellen. Végrehajtották a Gondviselés tervét, megszabadították a földet terhétől, s most az ő elrendelt végzetük is elérkezett. Siva felemelt egy hatalmas kardot. – Ó, Dróna fia, vedd ezt a fegyvert. Úgy rendeltetett, hogy te légy pusztulásuk eszköze. Én erővel ruházlak fel, te pedig öld meg őket mind egy szálig. Asvatthámá felállt és kézbe vette a kardot. Titokzatosan csillogott, s a markolata drágakövekkel volt kirakva. Siva ekkor eltűnt. Asvatthámá úgy érezte, irdatlan erő tölti el; mosolyogva kivonta kardját. Nesztelenül belépett a Pándavák táborába, és nyomban nekilátott az alvó harcosok legyilkolásának. A meglepett katonák kiugráltak az ágyukból, és már nyúltak volna a fegyverükért, de Asvatthámá könyörtelenül levágta őket. Az egyik sátorban öt alvó harcosra bukkant. Úgy hitte, csak a Pándavák lehetnek, s ujjongva az ágyukhoz ugrott. Nagy kardsuhintásokkal egyenként leölte őket. Ezután irtóztató röhögéssel, véres kardját a feje fölött suhogtatva, kirohant. Kevesebb mint egy óra alatt mindenkivel végzett a táborban. Az öt holttestet, akiket a Pándaváknak vélt, lefejezte: ez az öt fej lesz a legszebb trófea, amit Durjódhanának felajánlhat. A Kaurava legalább úgy hal meg, hogy ellenségeit is halottnak tudhatja. Miután a fejeket a szekerébe dobta, Asvatthámá sebesen a haldokló Durjódhanához hajtott. A nap éppen felkelőben volt, s ő megpillantotta a holtsápadt herceget: látszott rajta, hogy már nincs sok ideje hátra. Dögevő állatok gyülekeztek körülötte, Asvatthámának kellett elijesztenie őket. A fejeket odatette a herceg mellé, és így szólt: – Uram, ellenségeid halottak. Itt vannak a fejeik. Durjódhana egy kicsit megemelte a fejét, és elmosolyodott. Csak nagy nehezen tudott megszólalni. – Ez derék… ó, Dróna fia… Neked sikerült az, amit még Bhísma… Karna… és atyád sem tudott elérni. Jól van… Durjódhana kinyújtotta a kezét, s megmarkolta az egyik hátborzongató fejet. A halott, maszkszerű arcon döbbenet ült, mintha még mindig azon szörnyülködne, hogy ilyen kegyetlen, állatias módon végeztek vele, miközben az igazak álmát aludta. A herceg alig tudta elhinni, hogy a Pándavák halottak. A fejek külsejéből szinte lehetetlen volt megállapítani, hogy azok tényleg a Pándavák fejei-e, de a herceg tudta, hogyan fog erről megbizonyosodni. Utolsó csepp erejével összeszorította a fejet. Az nyomban összeroppant. Ugyanezt megcsinálta a maradék néggyel is. – Ezek nem a Pándavák! – mondta csalódott hangon. – A fivéreknek szinte vasból van a fejük. Legerősebb buzogányütéseimmel sem tudtam bezúzni Bhíma koponyáját. Biztosan a Pándavák öt serdülőkorú fiát ölted meg. Ó, jaj, micsoda alávaló tett. Ki viszi így tovább a Kuruk nemzetségét? – Ó, jaj! ó, jaj! – sóhajtozta Durjódhana, és visszahanyatlott a földre. A feje félrecsuklott, és kilehelte lelkét. Asvatthámá kétségbeesett. Amikor felkelt a nap, érezte, hogy elhagyja Siva ereje. Arról szó sem lehetett, hogy most szembeszálljon a Pándavákkal. Hamarosan keresni fogják. Visszaült a szekerére, és elindult az erdő felé. Azt sem tudta, melyik úton meneküljön. सूत उवाच श्रुत्वा भगवता प्रोक्तं फाल्गुन: परवीरहा । स्पृष्ट्वापस्तं परिक्रम्य ब्राह्मं ब्राह्मास्त्रं सन्दधे ॥ २९ ॥ sˇta uv§ca Şrutv§ bhagavat§ prokta° ph§lguna¤ para-v¦ra-h§ spĄ˘±v§pas ta° parikramya br§hma° br§hm§stra° sandadhe sˇta¤—Sˇta Gosv§m¦; uvaca—mondta; Şrutv§—miután hallotta; bhagavat§—az Istenség Személyiségétől; proktam—amit mondott; ph§lguna¤—Ľr¦ Arjuna egyik neve; para-v¦ra-h§—az ellenséges harcos megölője; spĄ˘±v§—miután megérintette; §pa¤—víz; tam—Őt; parikramya—körüljárva; br§hmam—a Legfelsőbb Úr; br§hma-astram—a legfelsőbb fegyver; sandadhe—működött. ūtaḥ — Sūta Gosvāmī; uvāca — said; śrutvā — after hearing; bhagavatā — by the Personality of Godhead; proktam — what was said; phālgunaḥ — another name of Śrī Arjuna; para-vīra-hā — the killer of the opposing warrior; spṛṣṭvā — after touching; āpaḥ — water; tam — Him; parikramya — circumambulating; brāhmam — the Supreme Lord; brāhma-astram — the supreme weapon; sandadhe — acted on. Ľr¦ Sˇta Gosv§m¦ így szólt: Az Istenség Személyiségét végighallgatva Arjuna vizet érintett meg, hogy megtisztuljon, s miután körüljárta az Úr Ľr¦ KĄ˘Łát, bevetette brahm§stra fegyverét, hogy elhárítsa vele a másikat. Śrī Sūta Gosvāmī said: Hearing this from the Personality of Godhead, Arjuna touched water for purification, and after circumambulating Lord Śrī Kṛṣṇa, he cast his brahmāstra weapon to counteract the other one. Line 1: “brahmāṇyā satvaraṃ tatra brāhmāstraṃ pratiyojitam ” brahmāṇyā - brahmāṇī (noun, feminine) [instrumental single] satvaram - satvara (noun, masculine) [adverb], [accusative single] satvara (noun, neuter) [adverb], [nominative single], [accusative single] satvarā (noun, feminine) [adverb] tatra - tatra (indeclinable adverb) [indeclinable adverb] tatra (indeclinable correlative) [indeclinable correlative] tatra (indeclinable) [indeclinable] brāhmās - brāhma (noun, masculine) [nominative plural], [vocative plural] tram - tra (noun, masculine) [adverb], [accusative single] tra (noun, neuter) [adverb], [nominative single], [accusative single] trā (noun, feminine) [adverb] prati - prati (indeclinable adverb) [indeclinable adverb] prati (noun, masculine) [compound], [adverb] pratī (noun, masculine) [adverb], [vocative single] pratī (noun, feminine) [compound], [adverb], [vocative single] pratī (noun, neuter) [compound], [adverb], [nominative single], [vocative single], [accusative single] yojitam - yojita (noun, masculine) [adverb], [accusative single] yojita (noun, neuter) [adverb], [nominative single], [accusative single] yojitā (noun, feminine) [adverb] √yuj -> yojita (participle, masculine) [adverb from √yuj] √yuj -> yojita (participle, neuter) [adverb from √yuj] √yuj -> yojitā (participle, feminine) [adverb from √yuj] √yuj -> yojita (participle, masculine) [accusative single from √yuj] √yuj -> yojita (participle, neuter) [nominative single from √yuj], [accusative single from √yuj] Line 2: “dvayoryuddhaṃ mahāvyomni sūryamārge hyajāyata ” dvayor - dva (noun, masculine) [genitive dual], [locative dual] dva (noun, neuter) [genitive dual], [locative dual] dvā (noun, feminine) [genitive dual], [locative dual] dvayu (noun, masculine) [ablative single], [genitive single] dvayu (noun, feminine) [ablative single], [genitive single] yuddham - yuddha (noun, masculine) [adverb], [accusative single] yuddha (noun, neuter) [adverb], [nominative single], [accusative single] yuddhā (noun, feminine) [adverb] √yudh -> yuddha (participle, masculine) [accusative single from √yudh class 1 verb], [accusative single from √yudh class 4 verb] √yudh -> yuddha (participle, neuter) [nominative single from √yudh class 1 verb], [accusative single from √yudh class 1 verb], [nominative single from √yudh class 4 verb], [accusative single from √yudh class 4 verb] mahā - mahat (noun, masculine) [compound] mah (noun, masculine) [instrumental single] mahā (noun, feminine) [nominative single] vyomni - vyoman (noun, masculine) [locative single] vyoman (noun, neuter) [locative single] sūryamārge - sūryamārga (noun, masculine) [locative single] sūryamārga (noun, neuter) [nominative dual], [vocative dual], [accusative dual], [locative single] hya - hi (indeclinable particle) [indeclinable particle] ajāyata - √jai (verb class 1) [imperfect active second plural], [imperfect middle third single] √jan (verb class 4) [imperfect middle third single] AŞvatth§m§, DroŁ§c§rya fia gyilkosságot követett el: megölte Draupad¦ öt alvó fiát. Mesterét, Duryodhanát, aki sohasem hagyta volna jóvá a szörnyű tettet, hogy a P§Ł¨avák öt fiát álmukban megöljék, a legkevésbé sem tette ezzel elégedetté. Ez azt jelenti, hogy AŞvatth§m§ Arjuna családjával szemben agresszorrá vált, s így Arjuna megbüntethette őt tettéért. A ާstrák halálra ítélik azt, aki figyelmeztetés nélkül támad, aki hátulról öl meg valakit, felgyújta más házát vagy elrabolja más feleségét. KĄ˘Ła emlékeztette Arjunát, hogy mindezt figyelembe véve tegye, amit tennie kell. Az a kegyetlen és nyomorult ember, aki mások élete árán tartja fenn létét, megérdemli, hogy saját érdekében megöljék, másképp tettei a mélybe rántják. Ha a királyi rend amiatt, hogy nem szabályozza érzékeit, megsérti és megharagítja a br§hmaŁa rendet, akkor e harag tüze felégeti az egész királyi családot, és mindenkit bánattal tölt el. Bárcsak mindezek a gyötrelmek újra meg újra megtörténnének, hogy újra és újra láthassunk Téged, hiszen ha Téged látunk, az azt jelenti, hogy nem látjuk többé az ismétlődő születést és halált! Mindenki elmélyülten szemlélte a párviadalt, amely egyre inkább több volt holmi egyszerű tornajátéknál. A nézősereg két pártra szakadt, egy részük Bhímát, a másik Durjódhanát éljenezte. Dróna, látva, hogy a harc túl komolyra fordul, odaszólt a fiának, hogy álljon közébük, s vessen véget a mérkőzésnek. Asvatthámá azonnal ott termett, s szétválasztotta a bömbölve viaskodó hercegeket. Az ifjak hátraléptek, de közben villogó tekintettel meredtek egymásra. Miután Vjászadévával megtanácskozta a dolgot, Judhisthira arra kérte fel Bhísmát és Drónát, hogy vállalják az áldozat megszervezését. Durjódhana a Judhisthirának hozott töménytelen ajándék átvételét felügyelte, Duhsászana az ételosztásért felelt, Asvatthámá pedig a bráhmanákról gondoskodott. A többi tekintélyes Kuru is mind-mind fontos megbízatást kapott. Amikor minden feladatot kiosztottak, Krisna, a bráhmanák áldásainak reményében, felajánlotta, hogy érkezésükkor majd ő mossa meg a lábukat. Felvirradt csata tizenegyedik napja. A Kauravák Drónát nevezték ki új hadvezérüknek, s Durjódhana szívében új remény ébredt: a harcművészet nagymestere vezeti csatába a seregét! Ismét teljes erőből tombolt a harc. A nagy harcosok mindkét oldalon folytatták a mészárlást, tömegével küldték az ellenfél katonáit a Halál birodalmába. Sokan a csatamezőn hevertek, s nevetve várták halálukat: éltető erejük egy utolsót lobbant, majd elindultak a mennyek felé. A Kauravák élén Dróna, Karna, Kripa és Asvatthámá rontott a Pándava hadosztályok közé, míg a másik oldalon Bhíma, Ardzsuna és a többi hatalmas Pándava harcos tizedelte a Kauravák sorait. Ugyanebben az időben, a csatamező egy másik pontján Ghatótkacsa és Asvatthámá, a misztikus fegyverek két szakavatott mestere között dúlt félelmetes párharc. Bhíma fia egyre-másra varázsolta a csatatérre az illuzórikus jeleneteket, az élethű ráksasza katonák délibáb-hordáit. A levegőből harcolt, s mindig változtatta az alakját. Egyszer hatalmas hegyként jelent meg, melynek csúcsáról egy szökőkút lándzsákat, dárdákat, kardokat és lángoló nyílvesszőket ontott. Iszonyú kaszabolást vitt végbe a Kauravák között, akik nem győztek segítségért kiáltozni Drónához. Asvatthámá rettenthetetlenül állta Ghatótkacsa támadásait. Mennyei fegyvereket szólított magához, melyekkel sikerült visszaszorítania az irdatlan ráksaszát, és megsemmisítenie seregének java részét.Ugyanebben az időben, a csatamező egy másik pontján Ghatótkacsa és Asvatthámá, a misztikus fegyverek két szakavatott mestere között dúlt félelmetes párharc. Bhíma fia egyre-másra varázsolta a csatatérre az illuzórikus jeleneteket, az élethű ráksasza katonák délibáb-hordáit. A levegőből harcolt, s mindig változtatta az alakját. Egyszer hatalmas hegyként jelent meg, melynek csúcsáról egy szökőkút lándzsákat, dárdákat, kardokat és lángoló nyílvesszőket ontott. Iszonyú kaszabolást vitt végbe a Kauravák között, akik nem győztek segítségért kiáltozni Drónához. Asvatthámá rettenthetetlenül állta Ghatótkacsa támadásait. Mennyei fegyvereket szólított magához, melyekkel sikerült visszaszorítania az irdatlan ráksaszát, és megsemmisítenie seregének java részét.Ugyanebben az időben, a csatamező egy másik pontján Ghatótkacsa és Asvatthámá, a misztikus fegyverek két szakavatott mestere között dúlt félelmetes párharc. Bhíma fia egyre-másra varázsolta a csatatérre az illuzórikus jeleneteket, az élethű ráksasza katonák délibáb-hordáit. A levegőből harcolt, s mindig változtatta az alakját. Egyszer hatalmas hegyként jelent meg, melynek csúcsáról egy szökőkút lándzsákat, dárdákat, kardokat és lángoló nyílvesszőket ontott. Iszonyú kaszabolást vitt végbe a Kauravák között, akik nem győztek segítségért kiáltozni Drónához. Asvatthámá rettenthetetlenül állta Ghatótkacsa támadásait. Mennyei fegyvereket szólított magához, melyekkel sikerült visszaszorítania az irdatlan ráksaszát, és megsemmisítenie seregének java részét. Krisna komolynak látszott. – Igazat szólsz, ó, király – válaszolta Judhisthirának. – Dróna puszta tekintetével is hamuvá tudna égetni minket. Azonban már elárulta nekünk, hogyan lehet megállítani. Le kell, hogy engedje a fegyverét, s ezt akkor fogja megtenni, ha valami nagyon kellemetlen hírt hall. Azt hiszem, ha meghallja, hogy fia, Asvatthámá elesett, fegyverét leeresztve, abbahagyja a harcot. Ardzsuna hirtelen Krisnához fordult. – Ezt nem tudom elfogadni, ó, Késava. Hogyan csaphatnánk be ilyen galádul a nemes tanítót? – mondta éles hangon. Bhímának azonban tetszett az ötlet. Tüstént oda is szaladt egy elefánt-hadosztályhoz, és megölt egy állatot, akiről tudta, hogy ugyanúgy hívják, mint Dróna fiát. Ezután nekiiramodott, s meg sem állt Drónáig, majd többször egymásután elkiáltotta magát: – Asvatthámá meghalt! Dróna leeresztette az íját. Bhímára meredt. Igaz lenne? A tanító nehezen tudta elképzelni. Asvatthámá, bráhmana-hatalmánál és az atyjától tanult harci tudományánál fogva úgyszólván legyőzhetetlen volt. Bhímát mindenki szeszélyesnek ismerte. Könnyen előfordulhat, hogy haragból vagy tréfából valótlanságot beszél. Dróna nem akart hinni neki. Ismét felemelte íját, s folytatta a harcot. Krisna ekkor győzködni kezdte Judhisthirát, hogy menjen oda Drónához, és erősítse meg Bhíma állítását. – Ments meg minket Drónától, ó, király. Ebben az esetben a hazugság bizony jobb, mint az igazság. Ha az ember valótlanságot állít, hogy életeket mentsen, az nem minősül bűnnek. Judhisthira elbizonytalanodott. Egész életében soha nem mondott semmit, ami akár csak kétértelmű lett volna. Erre most Krisna arra kéri, hogy olyasmit mondjon, ami egyértelműen hazugság. De mégis Krisna utasítása szerint kell cselekednie! Másképp lehetetlen megakadályozni Drónát abban, hogy az egész Pándava sereget elpusztítsa. Judhisthira, vonakodva bár, de elindult Dróna felé, majd elkiáltotta magát: – Meghalt Asvatthámá! – s halkan hozzátette: – Az elefánt… Amikor mindkét csapat harcosai — a Kauravák és a P§Ł¨avák — a kuruk˘etrai csatatéren vesztek, a megölt harcosok pedig eljutottak megérdemelt helyükre, s amikor DhĄtar§˘±ra fia Bh¦masena buzogányának ütésétől törött gerinccel, jajgatva elesett, DroŁ§c§rya fia [AŞvatth§m§] lefejezte Draupad¦ öt alvó fiát, s fejüket zsákmányként átadta mesterének, mert ostobán azt gondolta, hogy ezzel boldoggá teszi. Duryodhana azonban elítélte szörnyű tettét, s a legkevésbé sem volt elégedett. Ľr¦ Sˇta Gosv§m¦ így szólt: Ekkor Draupad¦ megpillantotta az állatként megkötözött AŞvatth§m§t, aki szótlan volt, hiszen a leggyalázatosabb gyilkosságot követte el. Draupad¦ női természetének köszönhetően, s mert természeténél fogva jó volt és illedelmes, br§hmaŁának kijáró tisztelettel fogadta. tad asau vadhyat§° p§pa §tat§yy §tma-bandhu-h§ bhartuŞ ca vipriya° v¦ra kĄtav§n kula-p§°sana¤ tat—ezért; asau—ezt az embert; vadhyat§m—meg fogják ölni; p§pa¤—a bűnös; §tat§y¦—agresszor; §tma—saját; bandhu-h§—a fiak gyilkosa; bhartu¤—a mesteré; ca—szintén; vipriyam—nem elégedett; v¦ra—óh, harcos; kĄtav§n—aki megtette; kula-p§°sana¤—családjának szégyene. Ez az ember orgyilkos, családod tagjainak elpusztítója, aki mesterét sem tette elégedetté! Nem más ő, mint családja szégyene. Öld meg azonnal! MAGYARÁZAT: DroŁ§c§rya fiáról azt olvashatjuk itt, hogy családja szégyene. DroŁ§c§rya jó hírnévnek örvendett. Bár az ellenséges sereghez csatlakozott, a P§Ł¨avák mindig tiszteletben tartották, s Arjuna köszöntötte őt a csata kezdete előtt. Fia azonban rendkívül mélyre süllyedt, hiszen olyat tett, amelyet sohasem tesznek a dviják, a kétszer született magasabb kasztokhoz tartozók. AŞvatth§m§, DroŁ§c§rya fia gyilkosságot követett el: megölte Draupad¦ öt alvó fiát. Mesterét, Duryodhanát, aki sohasem hagyta volna jóvá a szörnyű tettet, hogy a P§Ł¨avák öt fiát álmukban megöljék, a legkevésbé sem tette ezzel elégedetté. Ez azt jelenti, hogy AŞvatth§m§ Arjuna családjával szemben agresszorrá vált, s így Arjuna megbüntethette őt tettéért. A ާstrák halálra ítélik azt, aki figyelmeztetés nélkül támad, aki hátulról öl meg valakit, felgyújta más házát vagy elrabolja más feleségét. KĄ˘Ła emlékeztette Arjunát, hogy mindezt figyelembe véve tegye, amit tennie kell. Şr¦-guru karuŁ§-sindhu, adhama jan§ra bandhu, lokan§th lokera j¦vana h§ h§ prabhu koro doy§, deho more pada-ch§y§, ebe jaŞa ghu˘uk tribhuvana (1) A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhelye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvérem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át az anyagi lét óceánján, és érhetjük el KĄ˘Łát. maina° p§rth§rhasi tr§tu° brahma-bandhum ima° jahi yo 's§v an§gasa¤ supt§n avadh¦n niŞi b§lak§n m§ enam—neki soha; p§rtha—óh, Arjuna; arhasi—kellene; tr§tum—szabadon engedni; brahma-bandhum—egy br§hmaŁa rokona; imam—őt; jahi—öl; ya¤—ő, (akinek van); asau—azok; an§gasa¤—ártatlan; supt§n—amíg aludtak; avadh¦t—megölte; niŞi—éjszaka; b§lak§n—a fiúkat. Az Úr KĄ˘Ła így szólt: Óh, Arjuna! Nem szabad kegyesnek lenned és szabadon engedned őt, ezt a br§hmaŁa rokonát [brahma-bandhut], mert ártatlan fiúkat ölt meg álmukban! MAGYARÁZAT: A brahma-bandhu nagyon fontos kifejezés. Aki egy br§hmaŁa családjában születik meg, de nem méltó arra, hogy br§hmaŁának nevezzék, azt a br§hmaŁa rokonának hívják, nem pedig br§hmaŁának. A Legfelsőbb Bíróság bírójának fia nem a Legfelsőbb Bíróság bírója, de abban semmi rossz nincs, ha a Bíró Úr rokonának szólítják. Ezért ahogyan nem lehet valaki a Legfelsőbb Bíróság elnöke pusztán születése alapján, úgy br§hmaŁává sem válhat senki csupán a születés jogán — meg kell szereznie az ehhez szükséges tulajdonságokat. A hindu családokban a nők a mai napig is megfelelő tiszteletet tanúsítanak a br§hmaŁa kaszt iránt, bármilyen bűnös és gonosz is legyen egy brahma-bandhu. Ám a férfiak tiltakozni kezdtek a brahma-bandhuk ellen, akik bár jó br§hmaŁák családjában születtek, cselekedeteiket tekintve alávalóbbak voltak a Şˇdráknál. arjuna uv§ca vańcito 'ha° mah§-r§ja hariŁ§ bandhu-rˇpiŁ§ yena me 'pahĄta° tejo deva-vism§pana° mahat arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; vańcita¤—Ő elhagyott; aham—engem; mah§-r§ja—óh, király; hariŁ§—az Istenség Személyisége által; bandhu-rˇpiŁ§—mint egy bizalmas barát; yena—aki által; me—enyém; apahĄtam—elvesztettem; teja¤—erő; deva—a félistenek; vism§panam—megdöbbentő; mahat—meglepő. Arjuna így szólt: Óh, király! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari, aki éppen úgy bánt velem, mint egy bensőséges baráttal, magamra hagyott engem. Csodálatra méltó erőm, amely még a félisteneket is megdöbbentette, nincs többé. Kedves karcsú leány! Amikor a gazda megbünteti a szolgáját, a szolgának nagy kegyként kell azt fogadnia. Aki megharagszik, az kétségtelenül ostoba, mert nem tudja, hogy ez barátja kötelessége. RahˇgaŁa király így szólt: Óh, legkiválóbb személyiség, te nem különbözöl az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől! Igaz éned hatásával a ާstrák minden ellentmondását felszámoltad. Transzcendentális, gyönyörteli helyzetedet egy br§hmaŁa barátjának öltözve rejtegeted. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom neked! Apám és anyám idősek voltak, és nem volt más fiuk vagy barátjuk, aki gondoskodott volna róluk. Mivel nem törődtem velük, sok megpróbáltatáson mentek keresztül. Óh, jaj! Visszataszító, alacsony rendű ember módjára hálátlanul magukra hagytam őket, ilyen körülmények között! Ahogy az apa és az anya gyermekeik barátai és eltartói, ahogy a szemhéj a szem védelmezője, ahogy a férj a feleség eltartója és gyámolítója, ahogy a családos ember a koldusok fenntartója és oltalmazója, és ahogy a bölcs a tudatlan barátja, úgy a király minden alattvalójának a védelmezője és éltetője. A fák szintén a király alattvalói, ezért nekik is védelmet kell nyújtania. Ebben az anyagi világban, ami folyóként hömpölyögve sodorja magával az élőlényt, az emberek egymás barátai, rokonai és ellenségei lesznek, amint az idő úgy hozza. Kapcsolatuk néha semleges, néha köztes helyzetet fogadnak el, néha megvetik egymást, és számtalan más viszonyban is cselekszenek. Ám bárhogy viszonyuljanak egymáshoz, egyetlen kapcsolat sem örök. Férjünk, atyánk, fiaink, fivéreink, rokonaink és barátaink nem fogadnak majd vissza bennünket. És ki más lenne hajlandó menedéket nyújtani nekünk? Lótuszlábaid elé vetettük magunkat, s nem akarunk máshová menni, ezért arra kérünk, ó, ellenség legyőzője, teljesítsd az óhajunkat! Jar§sandha kettőjükre pillantott, s így szólt: Ó, KĄ˘Ła, emberek leghitványabbika! Nem kívánok egyedül harcba szállni Veled, mert nagy szégyen lenne, ha egy kisfiúval mérném össze erőmet. Te ostoba, aki csak rejtőzködsz, ó, rokonaid gyilkosa, pusztulj innét/menj innen! Nem harcolok Veled. A bandhu szót Jar§sandha „rokon” értelemben használta, mivel az Úr KĄ˘Ła megölte anyai nagybátyját, Ka°sát. A bandhu szó azonban a bandh igéből származik, aminek a jelentése „megkötni”, ezért a bandhu-han kifejezést úgy is értelmezhetjük, hogy „az, aki elpusztítja a tudatlanság kötelékét”. A y§hi — „kérlek, menj innen” — szó ugyanígy arra utal, hogy az Úr KĄ˘Ła menjen az élőlényekhez, és áldja meg őket, hogy KĄ˘Ła-tudatossá váljanak. A br§hmaŁa azzal is megvádolta a királyt, hogy k˘atra-bandhu. Ez a szó olyan valakire utal, aki k˘atriya, azaz királyi családban született, de a királyi tulajdonságok hiányoznak belőle. Egy királynak védelmeznie kell a bráhmanikus kultúrát, gondoskodnia kell alattvalói jólétéről, s nem szabad mohóvá válnia az anyagi élvezetekhez való ragaszkodása következtében. Ha valaki a királyi rend tagjának, k˘atriyának adja ki magát, anélkül, hogy a megfelelő tulajdonságokkal rendelkezne, azt nem k˘atriyának, hanem k˘atra-bandhunak nevezik. Hasonlóan, ha valaki br§hmaŁa apától született, de nincsenek bráhmanikus tulajdonságai, azt brahma-bandhunak vagy dvija-bandhunak nevezik. Ez azt jelenti, hogy egy embert nem a születése tesz br§hmaŁává vagy k˘atriyává. Képeznie kell magát e bizonyos helyzet elérése érdekében, s csak akkor lehet majd br§hmaŁának vagy k˘atriyának tekinteni. Kedves barátom! Ha valóban ragaszkodsz világi barátaidhoz, akkor ne nézz az Úr Govinda mosolygó arcára, amint Keަgh§±ánál áll a Yamun§ partján! Szeme sarkából ide-oda pillantva fuvoláját ajkaihoz emeli, melyek mintha frissen kirügyezett gallyak lennének. Három helyen ívelt transzcendentális teste sugárzóan ragyog a holdfényben.” ataeva 'hari' 'hari' bale n§r¦gaŁa dekhite §ise yeb§ sarva bandhu-jana ataeva—ezért; hari hari—az Úr szent neve; bale—énekel; n§r¦-gaŁa—minden asszony; dekhite—látni; §ise—jöttek; yeb§—bárki; sarva—mind; bandhu-jana—barátok. A család barátai, az asszonyok, akik eljöttek, hogy megnézzék a gyermeket, azonnal énekelni kezdték a „Hari, Hari!” szent neveket, amikor a gyerek sírva fakadt. bandhu-b§ndhava §si' duŻh§ prabodhila pitĄ-kriy§ vidhi-mate ¦Şvara karila bandhu—barátok; b§ndhava—rokonok; §si'—érkeztek; duŻh§—mindketten; prabodhila—megnyugodtak; pitĄ-kriy§—az apa halála után végzett szertartások; vidhi-mate—a védikus szokás szerint; ¦Şvara—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; karila—elvégezte. Barátok és rokonok érkeztek, hogy megvigasztalják az Úr Caitanyát és édesanyját. Ekkor az Úr Caitanya, noha Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a védikus szokások szerint elvégezte halott apja temetési szertartását. „Mivel csupán egy nincstelen, bűnös brahma-bandhu vagyok, aki annak dacára, hogy br§hmaŁa családban jött a világra, nem rendelkezik brahminikus tulajdonságokkal, Te pedig, Úr KĄ˘Ła, a szerencse istennőjének vagy a menedéke, egyszerűen csodálatos, kedves Úr KĄ˘Łám, hogy megöleltél karjaiddal!” jaya jaya gauracandra jaya kĄp§-sindhu jaya jaya Şac¦-suta jaya d¦na-bandhu jaya jaya—minden dicsőséget; gauracandra—Ľr¦ Caitanya Mah§prabhunak; jaya—minden dicsőséget; kĄp§-sindhu—a kegyóceánnak; jaya jaya—minden dicsőséget Neked; Şac¦-suta—Ľac¦ fia; jaya—minden dicsőséget Neked; d¦na-bandhu—az elesettek barátja. Minden dicsőséget Ľr¦ Gauraharinak, aki a kegy óceánja! Minden dicsőséget Neked, Ľac¦dev¦ fiának, mert Te vagy az elesett lelkek egyetlen barátja!