Diwali - A Fény Ünnepe

Egész évben erre a különleges napra várnak szerte a világon!

A legnagyobb ünnep

Egész évben a legnagyobb Hindu ünnep a Diwali. Eredetét tekintve nagy vonalakban Srí Rámához fűződik, aki a Rámajána, ősi, indiai eposz főhőse. Srí Ráma (Isten egyik megjelenése) a hinduizmusban, aki hosszas száműzetése után, egy győztes csata után hazatér, s ebből az alkalomból az összes híve mécseseket, gyertyákat gyújt a tiszteletére. Ilyenkor fénybe borul tehát minden.

A spirituális fény és felemelkedés ünnepe

Ez az év legsötétebb újholdja is, és egyben Káli Istennő megjelenésének a napja is. Káli a halál, pusztítás és ujjászületés istennője. És mivel csak valaminek a megsemmisülése árán jöhet létre valami új a világban, az élet és a halál elválaszthatatlan egységet alkot a hinduizmusban. Ezért Káli nagyon fontos személye a hindu mitológiának. Káli Siva feleségének egyik legvadabb formája, és az anyagi világ anyjaként is tisztelik.

• A legnagyobb ünnep tehát ez a nap Indiában, mint nálunk mondjuk a Karácsony. Együtt van a család, barátok gyűlnek össze, és fénybe borul minden. További spirituális mélységekbe ha nem is szeretnénk bocsátkozni, azért állítólag tökéletes ez a nap arra, hogy régi sérelmeket elengedjünk, feldolgozzunk, és megbocsássunk azoknak, akiknek kell, magunknak is. Gyújtsunk meg hozzá pár mécsest, gyertyát - ez már egyébként önmagában is kedvező, meghitt hangulatot teremt. A Dívali a spirituális fény és felemelkedés ünnepe, valamint az anyagi jólété is egyben. Sokan várnak erre a különleges napra Indiában, hogy különböző rítusokat végezhessenek el - állítólag egészen kedvező ez a nap bármilyen "varázslásra"
• )

„ A hétköznapi életben sötétnek látjuk a világosat, zavarosnak a tisztát, színtelennek a szivárványt. Ha mindennapi életeden felülemelkedsz, megpillanthatod a fényt, a tisztaságot, a színeket – s rajtuk keresztül önmagadat. Ha magadban mindezeket megtaláltad, felfedezed őket az emberekben is.”

Tatiosz

Damodar Ashtakam

Damodar Ashtakam

(1) namāmīśvaraḿ sac-cid-ānanda-rūpaḿ lasat-kuṇḍalaḿ gokule bhrājamanam yaśodā-bhiyolūkhalād dhāvamānaḿ parāmṛṣṭam atyantato drutya gopyā (2) rudantaḿ muhur netra-yugmaḿ mṛjantam karāmbhoja-yugmena sātańka-netram muhuḥ śvāsa-kampa-trirekhāńka-kaṇṭha- sthita-graivaḿ dāmodaraḿ bhakti- baddham (3) itīdṛk sva-līlābhir ānanda-kuṇḍe sva-ghoṣaḿ nimajjantam ākhyāpayantam tadīyeṣita-jñeṣu bhaktair jitatvaḿ punaḥ prematas taḿ śatāvṛtti vande (4) varaḿ deva mokṣaḿ na mokṣāvadhiḿ vā na canyaḿ vṛṇe ‘haḿ vareṣād apīha idaḿ te vapur nātha gopāla-bālaḿ sadā me manasy āvirāstāḿ kim anyaiḥ

(5) idaḿ te mukhāmbhojam atyanta-nīlair vṛtaḿ kuntalaiḥ snigdha-raktaiś ca gopyā muhuś cumbitaḿ bimba-raktādharaḿ me manasy āvirāstām alaḿ lakṣa- lābhaiḥ (6) namo deva dāmodarānanta viṣṇo prasīda prabho duḥkha-jālābdhi- magnam kṛpā-dṛṣṭi-vṛṣṭyāti-dīnaḿ batānu gṛhāṇeṣa mām ajñam edhy akṣi-dṛśyaḥ (7) kuverātmajau baddha-mūrtyaiva yadvat tvayā mocitau bhakti-bhājau kṛtau ca tathā prema-bhaktiḿ svakāḿ me prayaccha na mokṣe graho me ‘sti dāmodareha (8) namas te ‘stu dāmne sphurad-dīpti-dhāmne tvadīyodarāyātha viśvasya dhāmne namo rādhikāyai tvadīya-priyāyai namo ‘nanta-līlāya devāya tubhyam