Befejező sorozat

A levezető gyakorlatsor a meditatív jellegét emeli ki a gyakorlásnak. A három felső csakrát, a fej csakráit aktiváljuk, és befelé visszük a figyelmünket. Elmélyítjük a gyakorlásunk hatását.

A levezető ászanák segítségével az intenzív munkával megmozgatott energiát megtartva, és egyenletesen eloszlatva, helyreáll a belső egyensúlyunk. Nagyon fontos, hogy ne siessük el őket, hanem szánjunk rájuk elegendő időt. A gyakorlás végén lehetőségünk van megfigyelni az elménket, a testünket, az érzelmeinket, a hatásokat, melyeket a gyakorlás idézett elő. Tekintsünk relaxációként a levezető gyakorlatokra, minél könnyedebben végezzük őket.

Sri K. Pattabhi Jois azt mondja, hogy ezeket az ászanákat bárki végezheti, és fontos lenne, naponta gyakorolni őket. Idősebb korban ki is hagyható maga a sorozat, elegendő az álló és levezető gyakorlatok végzése.

Befejező sorozat

Menstruáció

Nőknek menstruáció alatt nem ajánlott a fordított pózok végzése, sőt legjobb ha egyáltalán nem gyakorlunk ezekben a napokban. Ilyenkor a természetesen lefelé áramló energetikai mozgást a gyakorlással megzavarhatjuk, mert az astanga vinyásza jógával gyakorlásával felfelé irányuló energia áramlást hozunk létre.

Nyolc-tizenöt légzés

A befejező sorozatban az ászanákat már nem öt, hanem nyolc-tizenöt légzésig tartjuk ki. Az ászanák királynőjével kezdünk, Szálamba Szavángászanával, ami a legalapvetőbb fordított póz (gyertya), melyben lehetőségünk van a dzsalandhára bandhát is gyakorolni. A gyertyapóz az összes testrészt megfiatalítja, felfrissíti. Majd egy csípőhajlítást adunk hozzá a Halászanában (ekepóz). Itt a lábak hátsó oldalán is nyúlnak az izmok, a gerincet törekedjünk egyenesen tartani. Az ezt követő Karnapídászanában, ami továbbfejleszti a Szarvángászana meditatív jellegét, a belső hangunkra tudunk koncentrálni, teljesen kizárva a külvilág hangjait. Ez a póz készíti elő a következő kettőt.

Visszaemeljük a lábainkat gyertyába, és lótuszba tesszük, ha nem megy a lótusz, akkor keresztezzük a lábakat. Ez egy meditációs póz, az Urdhva padmászana - ami a gyertya és a lótuszülés előnyeit egyesíti, és hozzááad még egy kis egyensúlyozást. Majd Pindászanában teljesen összecsomagoljuk magunkat, a lótuszban lévő lábakat, a mellkashoz húzva. Ez tekinthető egy relaxációspóznak, mely segít megtalálni a befelé vezető utat.

Sirsászana fejenállás

Majd az előző pózok kontrapózaként jön a Matszjászana (halpóz), egy erőteljes homorítással. A nyakat és a gerincet homorítjuk, a lótusz marad. Ha nincs lótuszban a lábunk, nyújtsuk ki. Ezt egy erő elem követi, az Uttána pádászana, ami itt a gyakorlás meditatívabb részében is segít fenntartani a figyelmünket. A pózból egy hátrabukfenccel jövünk ki, majd egy vinyásza, és Lefelé néző kutyapózból térdelőtámaszban helyezkedünk el a fejenálláshoz.

A Sirsászana (fejenállás) - az ászanák királya - következik, A és B verzió. Próbáljunk lendület nélkül felmenni, nyújtott lábakkal, vagy először tartsuk meg a zsugor pozíciót (térdek hajlítva). A B-ben vízszintesen tartjuk a lábakat. Ne a fejen legyen a testsúly, hanem az alkarokon. Majd Bálászanában (babapóz) pihenünk pár légzésig, elősegítjük a fejben végbemenő nyomásváltozást, megnyugszik a test, visszaáll a vérkeringés.

Végül az utolsó három lótuszos ászana van hátra. Jógamudrászanában felerősödik a belső energia keringés, a kulcsolással egy energiakört hozunk létre. Ez az egyik leghatékonyabb módja, hogy a testünkbe zárjuk az energiát, mely a gyakorlás által keletkezett. Padmászanában - lótuszülésben - aktiváljuk mindhárom bandhát, figyelmünket a légzésünkön tartva, az orrcsúcs irányába nézünk. S végül az utolsó ászanában, az Utpluthiban – mely megszünteti a fáradtság érzését a gyakorlás végén - ellenőrizzük a bandhák és a légzés feletti kontrollt, anélkül, hogy felszökkenne a pulzusunk.

„ A jóga a szabadság útja. Ez a szabadság az élet igazságának mély és alapvető elfogadásán nyugszik. A szenvedés az élet része, és egyetlen ésszerű választásod van, ha szembesülsz vele: az, hogy elfogadod, átadod magad, és engeded, hogy légzésről légzésre tanítson téged.”

Kino MacGregor

Savászanában, a befejező relaxációban fontos, hogy tudatában maradjunk a légzőmozgásoknak, de ne kontrolláljuk azokat. Megnyugszik, megpihen az elme és a test. Minden akaraterő, eltökéltség nélkül, mindent elengedve pihenünk, hogy be tudjuk fogadni a gyakorlás által megmozgatott pránát, melyet a relaxációban a test, mintegy szivacsként magába szív, és elraktároz.

Kérdésed van, információra van szükséged?

Kattints az arcképre! (chat)

KAPCSOLAT: +36 30 399 3130
Eseménynaptár 2019