Szerelem első találkozásra
Ha valaki megkérdezné, hogy miért az Astanga jógát választottam, arra csak azt a választ tudnám adni, hogy ’szerelem volt első találkozásra’.
Egy tavaszi hétvégén kezdődött, szombat este. Kitaláltam, hogy elmegyek másnap jógázni. Akkor már terveztem egy ideje, hogy meglátogatom az egyik óráját annak az oktatónak, akivel volt pár közös ismerősünk egy közösségen keresztül. Személyesen nem ismertük egymást, de írtam neki, hogy megyek másnap. Megkérdeztem, hogy nekem való lesz-e, merthogy én kezdő vagyok. Mondta lelkesen, hogy perszeee, menjek nyugodtan.
Melankólikus, szomorkás hangulatban voltam azon a hétvégén. Emlékszem, hűvös volt. Tavaszhoz képest nagyon hideg. És akkortájt még a dzsapa zsákot az utcán is a kezembe vettem néha (dzsapa zsák= kis textil zsák, amiben a mantrák számolásához használt imaláncot tartjuk).
˘Folytatásért görgess a kép alá.˘ Fogalmam sem volt, milyen jóga lesz, ez egy nyílt napnak nevezett délelőtti többórás workshop szerű esemény volt. Tele volt a terem. Egy pillanatnak tűnt az egész. Átszellemülten éltem meg. Az oktató készségesen segített mindenben. Szinte minden második ászanánál segített, gyakorlatilag, amit magamtól nem tudtam megcsinálni, abba beleigazított. Ezen azért meglepődtem. Fura volt, hogy hozzám ér, sőt mi több, erőteljesen segít, de mégis természetesen egyértelmű volt minden. A spárga is majdnem megvolt a végére. Meglepő volt, lelkesítő, megismételhetetlen, különleges. Olyan élmény, amit nem felejt el az ember. Ez az az érzés, amit az érez, aki első találkozáskor beleszeret az astanga jógába. Szavakkal leírhatatlan.
Az astanga jóga olyan volumenű, annyira intenzív, megdöbbentő és lélekzetelállító, hogy az ember elsőre rögtön nem is találja a szavakat. Mikor nagy hatással van ránk egy szeretett személy, és a közelében elakadnak a szavaink. Az astanga nagy hatással volt rám, és a mai napig néha zavarban vagyok vele kapcsolatban, mert annyi mindent köszönhetek neki. Hatására átalakult az életem.
Az öltözőben megkérdeztem a többi lányt, hogy ez milyen típusú jóga volt? Mondták, hogy astanga, de abból is a haladóbb szint. Megköszöntem a tájékoztatást, és gondoltam, akkor ezt megjegyzem, mert biztosan tudtam, hogy jönni fogok újra. Rögtön tudtam. Mint, amikor érzed, hogy Ő AZ. Amire vártál. Lehet, elsőre homályosan, de valahol mélyen, belül biztos vagy benne.
Az első két év eufóriában telt. Olyannyira intenzíven függtem tőle, hogy minden alkalmat ki akartam használni a találkozásra. Komoly fájdalmaim voltak, de olyan természetesnek tűnt az is. Önfejű voltam, akartam. Vágytam tanulni, megtapasztalni a mélységeket és magasságokat. Elfogadtam mindent amit adott. Mély elfogadásra tanított, mindennel kapcsolatban. Mentőöv volt számra. A fájdalmaknak, sérüléseknek is rengeteget köszönhetek.
Az évek során azért kicsit már átalakult a kapcsolatunk, de ez természetes. Még mindig mély és intenzív. Színtiszta vonzalom, ami megmagyarázhatatlan. Vannak mélypontok. Mint ahogyan hullámhegyek-és völgyek tarkítanak egy párkapcsolatot is. Akárcsak egy jó házasság. Néha persze elegünk van a másikból, és elvonulunk egy kicsit, duzzogva... De az astangával nem lehet vitatkozni. Nem érdemes. Neki van igaza. Alázattal érdemes megközelíteni. Hogy tudjon minket tanítani, önmagunk által.
Az astanga jóga számomra az igazi és mély önismeret útja. Szembesít. Gyógyít. Feltölt. Megtanít újra Élni. Újraértelmezni. Helyesen hozzáállni. Lélegezni. Létezni. Szabadnak lenni…
A jóga az, ahogyan a gyakorlás megváltoztat.
R. Sharath Jois